ajtó csere, szól a rádió, Shreknél jártunk

Kint volt Attila Brekinél, tervezgettünk, méricskélt, tenyérbe csaptunk és elindult a matricázáshoz szükséges anyagok beszerzése. Izgatottan várjuk az új köntöst. A hátsó ajtónkon bizony látszik, hogy az idő és a rozsda közös kooprodukcióban az évek alatt szépen elfogyasztotta, oly mértékben, hogy az ajtót nem érdemes megcsináltatni, egyszerűbb lecserélni, megjegyzem olcsóbb is. Ezzel már régen tisztába voltunk csak már nem nagyon akartunk költeni a jószágra, mert már annyiban van a Drágaságunk, hogy az elköltött pénznek csak felét mertem elárulni Szőkének. A matricázáshoz pedig ajtó kell, hívtam Szampit, van-e valami jó ötlete, volt, hívtam egy rablóbrigádot (bontó), akik arany áron máris tudtak a rendelkezésemre bocsátani egy éppen olyan színű ajtót, amilyen Brekikénk alapszíne, olyan Breki zöld.

Árpival elmentünk, beszuszakoltuk a Mitsubishibe és már szaladtunk is a dél-budai parkolóba. A szaladásnak egyetlen oka volt, az ajtót, ami Brekin van (volt), azt cserébe el kell vinnünk a bontósoknak, hiszen a üveg még tökéletes… így szólt a megállapodás. No, ezzel nincs is baj, az ajtót még este levettük, így Brekikénk feneke nyitva maradt egy éjszakára, nem baj, had szellőzzön, egy éjszaka a csillaggarázsban kamerázott, őrzött parkolóban, mi baj lehet? Egy apró dolgot kifelejtettünk a számításból, az időjárás előrejelzés megtekintését, ugyanis akkora vihar és zivatar volt, mely már régen nem tombolt a városban. Breki a béka természetesen csak itta, itta a vizet… reggel kárpitok ki, ablakok le, ajtók ki, szárítás… Délután már mehetett is vissza az új ajtó a helyére.

Takarítás, a csomagtér padozatának festegetése, mikor is az egyik műanyag burkolat alatt még egy kis lyukat találtunk. A kis lyuk azért relatív, egy macska átesne a doblemezen tátongó szakadékon, de tény, hogy egy bárány már nem, úgyhogy Szőkének elmondva pici lyukacska, számomra drámaian hatalmas kráter, amit azonnal orvosolni kell. Időpont megkérve, következő héten szabad a nagy műtő, mehetünk a beavatkozásra. Viszont addig is csináljunk valami hasznosat, elszaladtam Shrekhez. Aki nem tudná, hogy ki is az a Shrek, az kérem lapozza fel  a régebbi híreinket, igen vissza kell ám lapozni még drága Margitunk Bamako előtti indulásához, 2011. január 13-hoz. Segítségként:  http://3runners.hu/news.php?extend.177

Tehát Shrek örömmel fogadott a sivatagi forróságot imitáló időjárásban, gondolja csak el, kedves Olvasó, ilyen melegben mindenki klímát akar javítatni, még Laca Ártuval kivételezve is másfél hétre kapott időpontot, Brekikét azonnal befogadták. Szereti szerelni az paripáinkat, állítása szerint kicsit részese a mi történeteinek, talán majd egyszer Ő is nyeregbe pattan és neki vág Afrikának, bele a végtelenbe, minden évben elmondja, hogy „de ez még nem idén lesz, talán majd jövőre…”

Meglepődtem, hogy azonnal bevállalja, hiszen nem csak egy gáztöltésről van szó, itt bizony pótolni kell a hiányzó klímahűtőt, mint később megtudtam, a klímaszűrőbe beletört csavart ki kellett műteni, hegesztgetni kellett valami tartókat, úgyhogy volt baj gazdagon, de hát Breki annyira aranyosan viselkedett, hogy Shrek, mint a filmben, kandúr esetében is már, nem tudott ellenállni a feladatnak. Három nap elteltével már mehettem is kis Barátunkért, Aki hűtött, mint a veszedelem.

Pár nappal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy Breki magyar állampolgár szeretne lenni és hát már félig az is lett, már csak a egy művelet volt hátra, hogy teljes értékű polgára legyen a magyar autó és ezen belül a terepjáró társadalomnak. Vizsgára készültünk, mikor a dél-budai parkolóban egy mosodás teherautónak a sebességváltója megadta magát, ott állt magatehetetlenül a bejáratnál, a monstrum se előre, se hátra. Megkérdeztem Brekitől, bevállalja-e a segítséget, magától értetődött, már akasztottam is a kötelet a garzonlakás méretű jószágra. Brekit felezőbe, hogy ne tépjük szét a kuplungját és már indult is a karaván, a feltorlódott sor tapssal köszönte meg Brekinek a mutatványt, Aki úgy húzta maga után a mosodás teherautót, mint egy üres szánkót. Ja, és a végén egyáltalán nem is lihegett. J

Másnap irány a vizsgabázis, utolsó megméretetés, kicsi sor, kicsi molyolás, kicsi beszélgetés, 2-3 óra és már kezünkbe is a passzus, hogy bizony most már Breki nem hontalan, Ő már hozzánk tartozik, ettől fogva magyar állampolgár és természetesen a 3 Runners kötelékébe tartozó teljes jogú csapattag. Büszke vagyok Rá, remélem, mielőbb rajtszámmal is elláthatjuk végre, bár addig még sok dolog van, karosszériás, matricázás, Markis 4x4 Kis Péteréhez kell még menni, csörlő felrakás, oldalküszöbök, hátsó lökhárító, haspáncél, lámpák… jaj nekem, ha ezt Szőke elolvassa.

A minap Brekiből  búvár Breki lett. Az észak-budai parkolóban Norbi vette kezelésbe a Béka Sárkányt, a már régen megérkezett snorkelt (légszűrő kivezetés) építette a jószágunkra, most már merülhetünk a víz alá bátran. J Amikor Tomival a tulipánok, szélmalmok, fapapucsok országából hazahoztuk Brekit, dühöngtünk, hogy nem működik a rádió, némaságban kell megtennünk a nem kis távolságot… Norbi jelezte, hogy nincs baj a CD-vel, működik szépen, sőt, itt egy gomb, ezt be kell ám nyomni és láss csodát a rádió is működik… áááá…!!!!!

Hazafelé, tetőablak (mert működik), napszemüveg, ásványvíz és együtt éneklünk Brekivel egészen hazáig.