jan. 13. Margit telepakolva
Shrek és a disco, Regi krónikás lett
A tegnapi ígéretnek megfelelően ma a pakolásnak kellene előtérbe kerülnie, ha nem lenne még annyi minden más is a „még ez sincs kész” listán. Úgy döntöttünk, hogy zsonglőrködünk egy picit és a különböző feladatokat egyszerre igyekszünk majd elvégezni. Tegnap este erőt vettünk magunkon és jó néhány zacskót odakészítettünk az ajtóhoz, azzal a kijelentéssel, hogy ezek mehetnek, vigyem ma Margithoz, aztán majd lesz valami. Háromszor fordultam, mire lecipeltem a néhány zacskót és közben dobozokká változott, kincseket rejtő rakományt.
Árpi, Kornél, Tibi, Béla már Margit körül sürögtek, kényeztették az Öregcsajt. Megkezdődött a pakolás, Margitunk bendője csak úgy nyelte a kincseket érő portékákat, alig telt el fél óra, a háromszori forduló és a már előzőleg a kuckóba szállított rakomány már mind végleges helyére került. Otthon néhány apróság van még és a személyes holmik… hmm… ez jól ment. Amíg én a klímáshoz visszamentem, a fiúk feladatul kapták, hogy a laptop rögzítéséről legalább elvben megoldást találjanak. Nem izgultam, úgyis megoldják.
A múlt héten voltam a klímaszerelőnél, akivel megállapítottuk, hogy a klímánk nem jó, valahol ereszt, hogy kibírja-e az utat, nem tudható, de töltsük fel gázzal, színezzük meg a gázt, járassam a motort, aztán meglátjuk. Na, gondoltam, megint egy átverés, lehúzás, mert a színes gázt én nem tapasztalom, mert UV szemüveg és UV fény kell a láthatóságához. Ma lett a nap, amikor visszamentem a klímaszerelőhöz, szemüveg fel, villany lekapcsol, UV fény bekapcsol, tiszta Mátrix volt, pár pillanat és már meg is van a hiba. Gázleengedés nagy gépbe, elkezdődik a szerelés. Nagyon nehezen akarta megadni magát az alkatrész, egy kicsit úgy éreztem, mintha egy gyereket vinnék a fogorvoshoz, aki semmiképpen sem együttműködő, legszívesebben térden rúgná a fogorvost, csak hogy szabaduljon.
Egy óvatlan pillanatban bekövetkezett a térden rúgás. A klímaszűrőnél végre engedett az alkatrész és a maga 7 báros nyomásával arcon találta kínzóját, aki válogatott káromkodások közepette behunyt szemmel tántorgott el a mosdóig, ahol is mindennel, ami tisztít, elkezdett mosakodni, de olyan betyárosan: Ultraderm, mosogatószer, szappan, mindennel ami akkor ott fellelhető volt, mosta, súrolta az eltalált szemet. Vártam, míg szóhoz jutok, nem volt rövid várakozás, megfigyeltem, Margit közben röhögött. A mesternek felajánlottam, hogy elviszem a kórházba, aki hallani sem akart róla, csak inkább bosszankodott tovább. Látva, hogy túléli, próbáltam oldani a helyzetet, mondtam hogy legalább olajazottan fog telni a napja, mivel ez a gáz olyan olajos gáz, de a mester csak nem akart békélni, mert disco-ba szeretett volna menni. Hát attól, hogy valakit szemen találnak, attól még mehet disco-ba, gondoltam, de hogy megértesse velem a mester dühének mértékét, kiment, lekapcsolta a fényeket, az elsötétűlt műhelyben felkapcsolta a már említett UV fényt és láss csodát, ott állt előttem Shrek! Nem látszott rajtam, de együtt röhögtem Margittal.
A fiúk már vártak, megoldások a fejben, kezdődött a következő fázis, a megvalósítás. Fúrtak, faragtak, flex-eltek, ragasztottak, csavaroztak, kipróbálták, nem voltak elégedettek, még csavaroztak, meg még flex-eltek is, egyszer csak elkészültek. Megállapítottuk, hogy nem szép a tartó, ellenben a laptopot csákánnyal sem lehet leszedni a helyéről… végül is most ez a lényeg. Áthelyezésre került a Garmin navigáció is, az URH is és még sok apróság, míg mindannyian körbeálltuk Margitot és már nem találtunk rajta munkát… hmm… elkészültünk. Jó lett, nekem tetszik, látszik, hogy most, úgy foglalkoztunk vele, nem csak megcsináltuk. Dóri még nem tette látogatását, na, majd ma este.
Nagy megtiszteltetés ért bennünket. Pár nappal ezelőtt beszámoltunk, hogy Támogatóink között tudhatjuk a Mobil Copy-t. Hajdú Krisztián letette a voksát a 3 Runners mellett. Eltelt pár nap, Krisztiánék jobban belemélyedve munkásságunkba, céljainkba döntöttek, hogy még nagyobb mértékben támogatják csapatunkat, melyet ezúton is nagyon köszönünk. Örömmel vettük, hogy megnézik majd péntek este az induló autókat és a szombati rajton is tiszteletüket teszik. Köszönjük Mobil Copy, köszönjük Hajdú Krisztián!
Mindenkit buzdítok arra, hogy igen is tessék péntek este kilátogatni a Hősök terére és megnézni azt a 140-160 csapatot és autóikat, akik célul tűzték ki, hogy 2011-ben a harmadik világ felé fordítják a kormánykereket és adományokkal felpakolva lemennek egészen Bamako-ig. A kint álló autókba kérem, lássák bele azt a rengeteg energiát, időt, munkát, pénzt, lemondást, szeretetet, akarást, küzdelmet, amit azok az emberek tettek azért, hogy rajtszámmal ellátva szombaton imádott gépsárkányukban elfordítsák az indítókulcsot az itthoniakra a frászt hozva, életük egy jelentős kalandjára induljanak el. Higgyék el, jó időtöltés a szombati rajt is, jobb, mint a rajzfilmek a hétvégi matinén, tessék felöltöztetni a gyereket is és kihozni a Hősök terére, tessék beszívni az a mérhetetlen izgalmat, büszkeséget, szeretet, mely akkor ott csak úgy árad, tessék kiválasztani egy csapatot és nyomon követni az elkövetkező 15 napját, tessék izgulni értük, drukkolni nekik, tessék részt venni és részt vállalni a 2011-es Budapest-Bamako-n!
Még egy jó hír! Amíg mi távol leszünk, Csabit kértük meg, hogy az internettel, honlappal kapcsolatos teendőket lássa el. De Csabi egy elfoglalt ember, úgyhogy erősítésnek felkértük még Regit, azaz Szeness Regit krónikás segédnek. Ő nem fogja élni hagyni Csabit és minden létező fórumon segíti kint tartózkodásunkat, minden nyűgünkkel Őt fogjuk zaklatni. Majd bújhatja a híreket, hogy mi történik velünk! J Egyébként tudjuk, hogy bújni is fogja, ezért került Rá a választás. Szerintünk jól döntöttünk. Na, ezeket csak azért írjuk le, mert ha Regi olvassa ezt a hírt (már pedig olvassa), akkor jól felköti a felkötni valóját. Nekünk lesz a legfrissebb oldalunk. J
Szőke valahol egy plázában kutakodik még valami ruháért… nézem a számlálót még 1 nap 13 óra 8 perc… az nem sok… gondolatok, képek cikáznak… meg van minden?... nem tudom… de nem is érdekel… ez is Bamako része… menjünk már…
Árpi, Kornél, Tibi, Béla már Margit körül sürögtek, kényeztették az Öregcsajt. Megkezdődött a pakolás, Margitunk bendője csak úgy nyelte a kincseket érő portékákat, alig telt el fél óra, a háromszori forduló és a már előzőleg a kuckóba szállított rakomány már mind végleges helyére került. Otthon néhány apróság van még és a személyes holmik… hmm… ez jól ment. Amíg én a klímáshoz visszamentem, a fiúk feladatul kapták, hogy a laptop rögzítéséről legalább elvben megoldást találjanak. Nem izgultam, úgyis megoldják.
A múlt héten voltam a klímaszerelőnél, akivel megállapítottuk, hogy a klímánk nem jó, valahol ereszt, hogy kibírja-e az utat, nem tudható, de töltsük fel gázzal, színezzük meg a gázt, járassam a motort, aztán meglátjuk. Na, gondoltam, megint egy átverés, lehúzás, mert a színes gázt én nem tapasztalom, mert UV szemüveg és UV fény kell a láthatóságához. Ma lett a nap, amikor visszamentem a klímaszerelőhöz, szemüveg fel, villany lekapcsol, UV fény bekapcsol, tiszta Mátrix volt, pár pillanat és már meg is van a hiba. Gázleengedés nagy gépbe, elkezdődik a szerelés. Nagyon nehezen akarta megadni magát az alkatrész, egy kicsit úgy éreztem, mintha egy gyereket vinnék a fogorvoshoz, aki semmiképpen sem együttműködő, legszívesebben térden rúgná a fogorvost, csak hogy szabaduljon.
Egy óvatlan pillanatban bekövetkezett a térden rúgás. A klímaszűrőnél végre engedett az alkatrész és a maga 7 báros nyomásával arcon találta kínzóját, aki válogatott káromkodások közepette behunyt szemmel tántorgott el a mosdóig, ahol is mindennel, ami tisztít, elkezdett mosakodni, de olyan betyárosan: Ultraderm, mosogatószer, szappan, mindennel ami akkor ott fellelhető volt, mosta, súrolta az eltalált szemet. Vártam, míg szóhoz jutok, nem volt rövid várakozás, megfigyeltem, Margit közben röhögött. A mesternek felajánlottam, hogy elviszem a kórházba, aki hallani sem akart róla, csak inkább bosszankodott tovább. Látva, hogy túléli, próbáltam oldani a helyzetet, mondtam hogy legalább olajazottan fog telni a napja, mivel ez a gáz olyan olajos gáz, de a mester csak nem akart békélni, mert disco-ba szeretett volna menni. Hát attól, hogy valakit szemen találnak, attól még mehet disco-ba, gondoltam, de hogy megértesse velem a mester dühének mértékét, kiment, lekapcsolta a fényeket, az elsötétűlt műhelyben felkapcsolta a már említett UV fényt és láss csodát, ott állt előttem Shrek! Nem látszott rajtam, de együtt röhögtem Margittal.
A fiúk már vártak, megoldások a fejben, kezdődött a következő fázis, a megvalósítás. Fúrtak, faragtak, flex-eltek, ragasztottak, csavaroztak, kipróbálták, nem voltak elégedettek, még csavaroztak, meg még flex-eltek is, egyszer csak elkészültek. Megállapítottuk, hogy nem szép a tartó, ellenben a laptopot csákánnyal sem lehet leszedni a helyéről… végül is most ez a lényeg. Áthelyezésre került a Garmin navigáció is, az URH is és még sok apróság, míg mindannyian körbeálltuk Margitot és már nem találtunk rajta munkát… hmm… elkészültünk. Jó lett, nekem tetszik, látszik, hogy most, úgy foglalkoztunk vele, nem csak megcsináltuk. Dóri még nem tette látogatását, na, majd ma este.
Nagy megtiszteltetés ért bennünket. Pár nappal ezelőtt beszámoltunk, hogy Támogatóink között tudhatjuk a Mobil Copy-t. Hajdú Krisztián letette a voksát a 3 Runners mellett. Eltelt pár nap, Krisztiánék jobban belemélyedve munkásságunkba, céljainkba döntöttek, hogy még nagyobb mértékben támogatják csapatunkat, melyet ezúton is nagyon köszönünk. Örömmel vettük, hogy megnézik majd péntek este az induló autókat és a szombati rajton is tiszteletüket teszik. Köszönjük Mobil Copy, köszönjük Hajdú Krisztián!
Mindenkit buzdítok arra, hogy igen is tessék péntek este kilátogatni a Hősök terére és megnézni azt a 140-160 csapatot és autóikat, akik célul tűzték ki, hogy 2011-ben a harmadik világ felé fordítják a kormánykereket és adományokkal felpakolva lemennek egészen Bamako-ig. A kint álló autókba kérem, lássák bele azt a rengeteg energiát, időt, munkát, pénzt, lemondást, szeretetet, akarást, küzdelmet, amit azok az emberek tettek azért, hogy rajtszámmal ellátva szombaton imádott gépsárkányukban elfordítsák az indítókulcsot az itthoniakra a frászt hozva, életük egy jelentős kalandjára induljanak el. Higgyék el, jó időtöltés a szombati rajt is, jobb, mint a rajzfilmek a hétvégi matinén, tessék felöltöztetni a gyereket is és kihozni a Hősök terére, tessék beszívni az a mérhetetlen izgalmat, büszkeséget, szeretet, mely akkor ott csak úgy árad, tessék kiválasztani egy csapatot és nyomon követni az elkövetkező 15 napját, tessék izgulni értük, drukkolni nekik, tessék részt venni és részt vállalni a 2011-es Budapest-Bamako-n!
Még egy jó hír! Amíg mi távol leszünk, Csabit kértük meg, hogy az internettel, honlappal kapcsolatos teendőket lássa el. De Csabi egy elfoglalt ember, úgyhogy erősítésnek felkértük még Regit, azaz Szeness Regit krónikás segédnek. Ő nem fogja élni hagyni Csabit és minden létező fórumon segíti kint tartózkodásunkat, minden nyűgünkkel Őt fogjuk zaklatni. Majd bújhatja a híreket, hogy mi történik velünk! J Egyébként tudjuk, hogy bújni is fogja, ezért került Rá a választás. Szerintünk jól döntöttünk. Na, ezeket csak azért írjuk le, mert ha Regi olvassa ezt a hírt (már pedig olvassa), akkor jól felköti a felkötni valóját. Nekünk lesz a legfrissebb oldalunk. J
Szőke valahol egy plázában kutakodik még valami ruháért… nézem a számlálót még 1 nap 13 óra 8 perc… az nem sok… gondolatok, képek cikáznak… meg van minden?... nem tudom… de nem is érdekel… ez is Bamako része… menjünk már…
