aug. 8. nehéz idők
küzdünk...
Tic-Tac már húzza a lóbőrt, horpaszt a selyem baldachinnal díszített babaágyban, mely sarkán Barnabás mackó, valamint Kacsa áll őrt, hogy semmi se zavarhassa meg a kristálytiszta gyermeki álmot. Nyugodt, békés éjszaka elé nézünk, van, hogy Andris kéjes nyögdécseléssel adja tudtunkra, hogy jól lakott, a pelenka is száraz és tiszta, igazán nem talált olyan zavaró tényezőt, mely a nyugodt alvását meggátolná… Okos fiú lévén pár perce úgy döntött, hogy Ő bizony alszik. Jól teszi.
21:20 Szőke rémült arccal áll a hálószobában. Baj van. Sok a vér.
21:23 Telefon a kórházba, azt mondják nem baj.
21.26 Tudjuk, hogy baj, újra telefon.
21:28 Már szerintük is baj.
21: 29 Adrenalin az egekben, tervkészítés.
21:31 Nincs mit tenni, Tic-Tac alszik, nem lehet egyedül hagyni, Szőke egyedül megy a kórházba.
21:33 Tőlünk 3 percre van a kórház, mentő nem kell, vezetni nem engedem, marad a taxi.
21:36 Telefon, taxit hívunk.
21:38 Tervszerű öltözködés, amennyire vérnyomásunk engedi…
21:41 Igyekszem nyugtatni Szőkét, aki inkább értünk izgul, én meg érte, Tiki pedig azt sem tudja, hogy izgulnia kell…21:45 Szőke felöltözve fekszik az ágyon, felhívom a liftet, kitámasztom az ajtót.
21:47 A függöny mögött feltűnik a taxi.
21:49 Megöleljük egymást, megsimogatom a homlokát, ügyes legyél.
21:51 A taxi elindul a kórház felé…
Leülök a konyhaasztal mellé… Te jó ég!!! Most mit csináljunk?! Szőkével kellene lennem, de ugyanakkor Tic-Tac-kal kell lennem… hogy legyek egyszerre két helyen?! Nem vagyok álmos, két percenként nézek a telefonomra, hogy biztosan be van kapcsolva… ólom nehéz lett a levegő körülöttem, a kínzó magány csontjaimat karmolja, nem olyan régen kivett manduláim helyére beköltözött a szívem, ott dübörögve perzseli arcizmaimat. Ujjaimat összekulcsolom és kezeimbe temetem számat, nehogy egy tehetetlen, fájdalmas kiáltás elhagyja azt. Csendben kell maradni, Andris alszik.
00:12 Nyílik az ajtó, Szőke érkezik, nem maradhat, csak néhány ruhát pakol össze, vissza kell menni. Nem akarták elengedni, de Ő csak meglépett egy összepakolás ereéig. Elmeséli, hogy most már a kórházban is komolynak látják, bár lehet, hogy egy kicsit túl reagálják, reméljük, reggel majd kap egy gyógyszert és gyorsan hazazavarják.
00:17 Ismét ölelés, kicsi pityogás… Ó Istenem, hogy kellene szét osztódnom?!!???
00:19 A taxi ismét célba vette a kórházat.
00:20 Kifordul a lámpához, eltűnik a házak között… Szőke, kapd össze magad!
00:40 SMS party Szőkével, alszanak már körülötte a kórteremben.
01:00 Andris ébred, pelenkacsere, tápszer, amit szívvel lélekkel kevertem, mással nem szolgálhatok. Ringatás, alvás.
03:20 Andris ébred. Szőkét játszok, ugrok az ágyból, pelenkacsere, tápszer keverés, ringatás.
05:01 Vérfagyasztó sípolás!!!! Riaszt a légzésfigyelő!!! Nem érzékeli, hogy Andris levegőt vesz!!! Úr Isten!!!! Futás!!!
Felpattantam az ágyra, igyekeztem kiugrani a szobából, nem vettem észre az ott hagyott gurulós széket, amire sikerült ráugranom, ami kimozdulva alólam rádobott a kinyitott vasalódeszkára, a földről felkászálódva feldöntöttem még valamit, rohantam a babaszobába, aminek éjjel becsuktam az ajtaját és most a lendülettől majd beszakítottam tokostul, tajtékozva söpröm félre a selyem baldachint. Andris összekuporodva halkan szuszog… meredten bámulom, mellkasára teszem a kezem… lélegzik… csak… legurult az érzékelőkről.
Hajnalodik, lassan kivánszorgok a nappaliba, kitárom az erkélyajtót lerogyok a kanapé sarkára, a szívem jobban kalapál, mint valaha… hátamon végig csorog egy korán kelő verejtékcsepp… hallgatom az utca zaját, mi lehet Szőkével.
Reggel Szőke sír a telefonba, nem engedik haza, az orvosi konzílium úgy dönt, hogy bizony be kell altatni és egy kisebb beavatkozást kell végre hajtani. ÁÁÁ!!!! Készen vagyunk mindannyian!!! Leírhatatlan érzések kavarognak még most is bennünk, nem láttunk más megoldást, mint drukkolni az időnek, hogy teljen. Ha telik, az azt jelenti, hogy már közeledünk ennek a rémálomnak a végéhez, mert egyszer mindennek vége, akkor biztosan ennek a megpróbáltatásnak is.
Igyekszem megnyugtatni Szőkét, hogy most csak magával foglalkozzon, mi a férfi szakasz pedig tartjuk a frontot idehaza.
Andris nyugtalan, nem érzi Anya közelségét, minden létező népdalt, mondókát elénekelek, elmondok, csak, hogy valahogy helyettesítsem az Anyát, ami persze elég szerencsétlenül sikerül, de Andris elnéző. Szőkével folyamatosan telefonálgatunk, szeretnénk a másikról minden információt beszerezni, majd hosszú szünet. A beavatkozás nem volt zökkenőmentes, Szőke igen sok vért veszített, az vezető orvos a beavatkozás közben kénytelen volt átadni a műtétet az eközben már értesített professzornak… sok gyógyszer, sok antibiotikum… és jól elhúzódó munkálatok. Még egy éjszaka külön, Szőke pihen, én Andrissal, vívom a mini csatáinkat, ki tudom-e olyan gyorsan cserélni a pelenkát, hogy amikor épp nincs rajta semmi, akkor se nem pisil, se nem kakil… 3:2-re Andris győzött.
Délelőtt végre itthon van már Szőke, aki olyan fehér, mint egy szállodai lepedő, gyorsan ágyba dugnám, de Ő csak robog a kis szoba felé és már szorongatja is a Kisfiát.
21:20 Szőke rémült arccal áll a hálószobában. Baj van. Sok a vér.
21:23 Telefon a kórházba, azt mondják nem baj.
21.26 Tudjuk, hogy baj, újra telefon.
21:28 Már szerintük is baj.
21: 29 Adrenalin az egekben, tervkészítés.
21:31 Nincs mit tenni, Tic-Tac alszik, nem lehet egyedül hagyni, Szőke egyedül megy a kórházba.
21:33 Tőlünk 3 percre van a kórház, mentő nem kell, vezetni nem engedem, marad a taxi.
21:36 Telefon, taxit hívunk.
21:38 Tervszerű öltözködés, amennyire vérnyomásunk engedi…
21:41 Igyekszem nyugtatni Szőkét, aki inkább értünk izgul, én meg érte, Tiki pedig azt sem tudja, hogy izgulnia kell…21:45 Szőke felöltözve fekszik az ágyon, felhívom a liftet, kitámasztom az ajtót.
21:47 A függöny mögött feltűnik a taxi.
21:49 Megöleljük egymást, megsimogatom a homlokát, ügyes legyél.
21:51 A taxi elindul a kórház felé…
Leülök a konyhaasztal mellé… Te jó ég!!! Most mit csináljunk?! Szőkével kellene lennem, de ugyanakkor Tic-Tac-kal kell lennem… hogy legyek egyszerre két helyen?! Nem vagyok álmos, két percenként nézek a telefonomra, hogy biztosan be van kapcsolva… ólom nehéz lett a levegő körülöttem, a kínzó magány csontjaimat karmolja, nem olyan régen kivett manduláim helyére beköltözött a szívem, ott dübörögve perzseli arcizmaimat. Ujjaimat összekulcsolom és kezeimbe temetem számat, nehogy egy tehetetlen, fájdalmas kiáltás elhagyja azt. Csendben kell maradni, Andris alszik.
00:12 Nyílik az ajtó, Szőke érkezik, nem maradhat, csak néhány ruhát pakol össze, vissza kell menni. Nem akarták elengedni, de Ő csak meglépett egy összepakolás ereéig. Elmeséli, hogy most már a kórházban is komolynak látják, bár lehet, hogy egy kicsit túl reagálják, reméljük, reggel majd kap egy gyógyszert és gyorsan hazazavarják.
00:17 Ismét ölelés, kicsi pityogás… Ó Istenem, hogy kellene szét osztódnom?!!???
00:19 A taxi ismét célba vette a kórházat.
00:20 Kifordul a lámpához, eltűnik a házak között… Szőke, kapd össze magad!
00:40 SMS party Szőkével, alszanak már körülötte a kórteremben.
01:00 Andris ébred, pelenkacsere, tápszer, amit szívvel lélekkel kevertem, mással nem szolgálhatok. Ringatás, alvás.
03:20 Andris ébred. Szőkét játszok, ugrok az ágyból, pelenkacsere, tápszer keverés, ringatás.
05:01 Vérfagyasztó sípolás!!!! Riaszt a légzésfigyelő!!! Nem érzékeli, hogy Andris levegőt vesz!!! Úr Isten!!!! Futás!!!
Felpattantam az ágyra, igyekeztem kiugrani a szobából, nem vettem észre az ott hagyott gurulós széket, amire sikerült ráugranom, ami kimozdulva alólam rádobott a kinyitott vasalódeszkára, a földről felkászálódva feldöntöttem még valamit, rohantam a babaszobába, aminek éjjel becsuktam az ajtaját és most a lendülettől majd beszakítottam tokostul, tajtékozva söpröm félre a selyem baldachint. Andris összekuporodva halkan szuszog… meredten bámulom, mellkasára teszem a kezem… lélegzik… csak… legurult az érzékelőkről.
Hajnalodik, lassan kivánszorgok a nappaliba, kitárom az erkélyajtót lerogyok a kanapé sarkára, a szívem jobban kalapál, mint valaha… hátamon végig csorog egy korán kelő verejtékcsepp… hallgatom az utca zaját, mi lehet Szőkével.
Reggel Szőke sír a telefonba, nem engedik haza, az orvosi konzílium úgy dönt, hogy bizony be kell altatni és egy kisebb beavatkozást kell végre hajtani. ÁÁÁ!!!! Készen vagyunk mindannyian!!! Leírhatatlan érzések kavarognak még most is bennünk, nem láttunk más megoldást, mint drukkolni az időnek, hogy teljen. Ha telik, az azt jelenti, hogy már közeledünk ennek a rémálomnak a végéhez, mert egyszer mindennek vége, akkor biztosan ennek a megpróbáltatásnak is.
Igyekszem megnyugtatni Szőkét, hogy most csak magával foglalkozzon, mi a férfi szakasz pedig tartjuk a frontot idehaza.
Andris nyugtalan, nem érzi Anya közelségét, minden létező népdalt, mondókát elénekelek, elmondok, csak, hogy valahogy helyettesítsem az Anyát, ami persze elég szerencsétlenül sikerül, de Andris elnéző. Szőkével folyamatosan telefonálgatunk, szeretnénk a másikról minden információt beszerezni, majd hosszú szünet. A beavatkozás nem volt zökkenőmentes, Szőke igen sok vért veszített, az vezető orvos a beavatkozás közben kénytelen volt átadni a műtétet az eközben már értesített professzornak… sok gyógyszer, sok antibiotikum… és jól elhúzódó munkálatok. Még egy éjszaka külön, Szőke pihen, én Andrissal, vívom a mini csatáinkat, ki tudom-e olyan gyorsan cserélni a pelenkát, hogy amikor épp nincs rajta semmi, akkor se nem pisil, se nem kakil… 3:2-re Andris győzött.
Délelőtt végre itthon van már Szőke, aki olyan fehér, mint egy szállodai lepedő, gyorsan ágyba dugnám, de Ő csak robog a kis szoba felé és már szorongatja is a Kisfiát.
