jún. 17. nem jól sikerült nap, jól sikerült eredménnyel

Éjszaka megviccelt a kandeláber, többször pillantottam az órámra, hogy már reggel van, de mikor azt mutatta, hogy hajnali fél három, akkor bizony kicsit gondolkodnom kellett, hogy hogy is lehet ez… Sipi ébredt először, majd nekem sikerült kikászálódnom a sátorból, majd Ákos, Norbi, léptek ki a zipzár ajtón, izgultunk, hogy meg ne lássák az árnyékukat, nehogy visszabújjanak. Kempingszékeinket a tó partjára vonszoltuk, esetlenül belehuppantunk és végeláthatatlan eszmefuttatások közepette igyekeztünk megfejteni a D-Beach eredetét.

Kis kutatómunkát követően megtudtuk, hogy van D1-es D2-es D3-as tó is és azért különböztetik meg D1, D2 nevekkel, mert ezek különböző tavak, jól kitaláltuk, ha a D1 és D2 tó valami oknál fogva összeérne akkor lenne egy új tó, amit D12-nek hívnának és majd évek múlva egyszer firtatnák, hogy miért is D12 a D12, akkor bizony erre a névadásra már csak mi emlékeznénk.

Nincs reggelink. Éhesek vagyunk. Laca még elmajszol valami szendvics félét, amit valahol talált, de mi Sipivel kezdünk szemezgetni néhány kövérebb D-békával, azoknak is inkább a combjával. Ártu mit tudni, mikorról rejtett magában egy Jó reggelt gabonaszeletet, tudják a „délig tartó lendület”… Sipivel testvériesen megosztozunk a négy szelet sütin. Jól megbeszéljük, hogy a délig tartó lendületet felosszuk, 8-10-ig én vagyok lendületben, 10-12-ig Sipi lesz lendületben, így az igazságos.

Táborbontás… összepakoljuk a sátrakat, a matracokat, hálózsákokat, majd mindent szakszerűen begyömöszölünk Ártuba, kis tervezgetés és már spurizunk is. Nem nagyon akaródzik a mai nap, valahogy nem érezzük a pályát, sokat hibázunk, pontatlanok vagyunk, ma nem működik a csapat. Sok pontot ki kell hagynunk, ettől feszültek vagyunk, menet közbeni stratégiaváltások… ájájáj mi lesz ebből…

Ártu egyre sárosabb, egy hegyi szakaszon nem nagyon akaródzik a felmenetel, csak dagonyázza a sarat, inkább másik útvonalat keresünk, mert igen fogy az idő, el kell érnünk a 15:00 órás kompot, mely átvisz minket a Dunán, különben biztosan kikésünk.  A gázpedál vízszintesen, toljuk a bringát rendesen, a komp előtt található feladatokat el kell dobni, cél a komp. Indulás előtt 2 perccel fékeztünk a komp rámpája előtt. Átkelés, pontok gyűjtése, futás a célba. ÁÁÁÁÁ!!!

Annyira elbénáztuk a mai napot, hogy az leírhatatlan… Most azt tartjuk nagy eredménynek, hogy egyáltalán beértünk. Tordason vagyunk, zárójelbe tettük a hétvégét, innen indultunk egy jó nagy kört autózva megkerültük Budapestet és most ismét itt vagyunk… hmmm … hosszú volt a hétvége, eszünk egy jót a támaszpontként használt csárdában, eredményhirdetés.

Nagy meglepetésünkre a hétvégén a II. helyezést sikerült bezsebelnünk… huppsz… úgy látszik másnak is meggyűlt a baja a hétvégén. Egyben egészen biztos vagyok, most több szerencsénk volt, mint eszünk… J

Hazafelé tartunk, nem vagyunk messze, alig 20 perc alatt otthon vagyunk, elköszönés, és a betyárbatyuval már szaladok is Szőkéhez, hogy elmeséljem Neki a hétvége történéseit. Nyitom az ajtót, Szőkének már nagyobb a pocakja, mint nekem… aki mostanában látott engem, az tudja, ez nem semmi… az utolsó hónapba fordultunk… kicsit izgatottak vagyunk… vajon mikor jön ez a kis legény?