máj. 25. Dabas 2. nap
2012. máj. 20.
Bal lábbal keltem… vagyis azt a lábamat tettem le először a földre, mert így volt elhelyezve az ágy… gondolkodtam másik megoldáson, de azt csak úgy lehetett volna kivitelezni, hogy először a kezeimet teszem le, majd egy jól irányzott testcsavarással a jobb lábamat… hát nem vagyok az az akrobata alkat, így maradt a bal láb. Sipi álmosan nézi, hogy előbb kelek, mint az órák, kérem, vidéken vagyunk, a tyúkokkal kell kelni. Fürdőszoba, öltözködés, gyors pakolás rés szemmel, de már kinn is vagyunk az ajtó előtt.
Azt gondoltuk, hogy itt még mindenki aludni fog, tévedtünk. Házigazdánk, Dani felesége már fejedelmi lakomát terített nekünk a szabadba… a mindenit!..., mint a királyoknak, volt minden az asztalon, mi szem szájnak ingere. Olyan sárga volt a tojásrántotta, amilyen sárgát tápos városi legények még nem láttak. Dani elárulta, hogy nincs más titka a dolognak, egyszerűen nem tápot kapnak a tyúkok, hanem kukoricát és zöldeket… ha alapvetően ilyen sárgának kell lennie a tojásrántottának, akkor mi otthon mit eszünk???? Nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna, még Laca is kapott ovis kakaót… remek kiszolgálásban volt részünk. Egy biztos, ha lesz jövőre Dabason futam, egészen biztosan Daniékhoz fogunk jönni szállásért. Aki szereti a lovakat, vagy éppen teniszezni szeretne, akár fallabdázni, szaunázni, vagy …. őőőőő… csak egy fantasztikus helyen, végtelenül kedves, mosolygós házigazdákkal szeretne együtt lenni, nem beszélve a sárga tojásról, annak helye van a Club Szervál-ba. (www.szerval.hu) Tényleg egy jó hely, köszönjük Dani.
Hóhóó, a tegnapi napi pontjaink a második helyre repítettek minket, óóóó, az a 40 perc, viszont mekkorát futottunk utána… Előkészületek, tervezés, rajt.
Stratégiát váltottunk, ömlenek a megoldott feladatok, örömmel vettünk részt a team spirit feladatokon, ahol az egyik helyen Laca mászott be egy medencébe, hogy Kinder tojásokat hozzon a felszínre, majd egy kenuba én köröztem egy posványos csatornában, egy kalandparkban drótkötél pályán csúszkáltunk, halkan megjegyzem, hogy hős voltam, mert felmásztam a pálya elejére, ami olyan 8-10 méter magasan volt. Annyit azért tudni kell, hogy olyan tériszonyom van, hogy egy sámlira is csak védőháló megléte esetén mászok fel, de hát a határaink azért vannak, hogy átlépjük őket. Feladat helyszín volt a Szervál Club is, nagy lendülettel érkeztünk a helyszínre, Dani és felesége nagyon megörült nekünk, mi úgyszintén. Gyors feladatmegoldás és már robogtunk is tovább.
Megérkeztünk az első off-road feladathoz, ahol egy gáz elvétel miatt bizony Ártu hasa felült egy buckára. ÁÁÁ!!! Közel-távol sehol egy terepjáró, aki lehúzzon minket, csak egy kombi Ford Escort. Rákötöttük magunkat az Escortra, aki szegény rángatott minket, de hát a benne rejlő őserő már igen megkopott, így szegény a rántások alkalmával inkább oda pattant hozzánk, mint hogy megmozdította volna Ártu-t. Addig-addig próbálkozott, míg egyszer csak billent Ártu, kerekei fogást találtak és már önmaga is le tudott mászni a dombról. Juhhéé, kiszabadultunk, a körülöttünk bámészkodók is nagy üdv rivalgással nyugtázták az eseményt. Még egy domb, neeee, ÁÁÁÁÁÁ!!! Megint felült. Fa egy darab se a környéken, ahova kötni tudnánk magunkat, a kis Escortnak a rántás most nagy feladat lenne, megkértük, hogy menjek elénk valahogy, mi pedig a csörlővel a vonóhorgára akasszuk magunkat… A teljesen fékezett Escort-ot a csörlővel szépen húztuk magunk felé, míg nem egy pillanatban megbillent Ártu, kerekei ismét fogást találtak és már saját lábon teljesíteni tudta a feladatot. No, kérem, a feladat adott, az elvesztegetett időt valahogy behozni, a stratégiát áttervezni.
Futás fel a tegnapi helyszínre, ahol az off-road feladatok még egy kupacban voltak. A „turistabusz” üresen az út szélén… ajjajj, nem jó jel, közeledik egy személyautó, benne Palica Misi… nem jó hírekkel… a Land Rover differenciálművei szétmentek, a verseny számukra befejeződött, kötélen megy majd haza a jármű… nem jó ez, nem jó, mikor sérül egy gépsárkány, a táltos paripák hirtelen esendő csikókká válnak, nem jó érzés. Itt a három feladatból kettőt vállaltunk, Szaller Zolinak azért adtunk feladatot, volt mikor Ártu termetes tomporát bizony megpihentette egy-egy buckán, ilyenkor Zoli elénk állt, mi pedig jól megtoltuk a kötéllel. J Nem mehetek el szó nélkül Pusztai Peti áldásos tevékenysége, építő instrukciói mellett sem, ha nem kaptunk volna Tőle terepgyakorlati segítséget, sokkal kevesebbnek érzenénk magunkat.
A harmadik off-road feladatot kihagytuk, loholtunk a viszonylag gyorsan felkapkodható pontok felé, az utolsó óra a legpörgősebb, ilyenkor valahogy csak ömlenek a pontok, sokszor megállapítottuk már, hogy valahogy úgy kellene csinálnunk a következő versenyen, hogy az egész nap ilyen legyen. Nem esünk kétségbe, hiszen tisztába vagyunk azzal, hogy annyira amatőrök vagyunk, hogy szinte csak fejlődhetünk, addig is lelkesen tesszük, amit tenni tudunk és tanulunk a nagyoktól. A szintidő lejárta előtt kettő perccel csusszantunk be a célba… Juhhéé, megjöttünk, beértünk!
Parkolás, pakolás, szállásra menetel, elköszönés Daniéktól, visszafutás a célhoz, Szőke várás, még mindig Szőke várás…A türelem Szőkét terem, meg is érkezett, kicsit sétálgattunk, próbáltunk inni valamit, de nem nagyon sikerült. Az eredményhirdetés:
I. MKKVE Racing Team
II. Saharun Adventure
III. Awaken 3 Runners Racing Team
Jó kis hétvége volt, annyi minden történt… remélem, a majd elkészülő videónk visszaadja a történéseket, mert ugye bokros teendőink közepette még videózni, fotózni is volt időnk.
Büszke vagyok a csapatra, idén az Uniqa Kalandrally Bajnokság futamsorozatban másodszor állhatunk dobogóra, aminek mi nagyon örülünk. Jelentem, kezdünk megérkezni, úgyhogy az élmezőny többször pillantson a visszapillantó tükörbe, mert az Awaken 3 Runners bizony közeledik. J Hajrá mi!
Azt gondoltuk, hogy itt még mindenki aludni fog, tévedtünk. Házigazdánk, Dani felesége már fejedelmi lakomát terített nekünk a szabadba… a mindenit!..., mint a királyoknak, volt minden az asztalon, mi szem szájnak ingere. Olyan sárga volt a tojásrántotta, amilyen sárgát tápos városi legények még nem láttak. Dani elárulta, hogy nincs más titka a dolognak, egyszerűen nem tápot kapnak a tyúkok, hanem kukoricát és zöldeket… ha alapvetően ilyen sárgának kell lennie a tojásrántottának, akkor mi otthon mit eszünk???? Nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna, még Laca is kapott ovis kakaót… remek kiszolgálásban volt részünk. Egy biztos, ha lesz jövőre Dabason futam, egészen biztosan Daniékhoz fogunk jönni szállásért. Aki szereti a lovakat, vagy éppen teniszezni szeretne, akár fallabdázni, szaunázni, vagy …. őőőőő… csak egy fantasztikus helyen, végtelenül kedves, mosolygós házigazdákkal szeretne együtt lenni, nem beszélve a sárga tojásról, annak helye van a Club Szervál-ba. (www.szerval.hu) Tényleg egy jó hely, köszönjük Dani.
Hóhóó, a tegnapi napi pontjaink a második helyre repítettek minket, óóóó, az a 40 perc, viszont mekkorát futottunk utána… Előkészületek, tervezés, rajt.
Stratégiát váltottunk, ömlenek a megoldott feladatok, örömmel vettünk részt a team spirit feladatokon, ahol az egyik helyen Laca mászott be egy medencébe, hogy Kinder tojásokat hozzon a felszínre, majd egy kenuba én köröztem egy posványos csatornában, egy kalandparkban drótkötél pályán csúszkáltunk, halkan megjegyzem, hogy hős voltam, mert felmásztam a pálya elejére, ami olyan 8-10 méter magasan volt. Annyit azért tudni kell, hogy olyan tériszonyom van, hogy egy sámlira is csak védőháló megléte esetén mászok fel, de hát a határaink azért vannak, hogy átlépjük őket. Feladat helyszín volt a Szervál Club is, nagy lendülettel érkeztünk a helyszínre, Dani és felesége nagyon megörült nekünk, mi úgyszintén. Gyors feladatmegoldás és már robogtunk is tovább.
Megérkeztünk az első off-road feladathoz, ahol egy gáz elvétel miatt bizony Ártu hasa felült egy buckára. ÁÁÁ!!! Közel-távol sehol egy terepjáró, aki lehúzzon minket, csak egy kombi Ford Escort. Rákötöttük magunkat az Escortra, aki szegény rángatott minket, de hát a benne rejlő őserő már igen megkopott, így szegény a rántások alkalmával inkább oda pattant hozzánk, mint hogy megmozdította volna Ártu-t. Addig-addig próbálkozott, míg egyszer csak billent Ártu, kerekei fogást találtak és már önmaga is le tudott mászni a dombról. Juhhéé, kiszabadultunk, a körülöttünk bámészkodók is nagy üdv rivalgással nyugtázták az eseményt. Még egy domb, neeee, ÁÁÁÁÁÁ!!! Megint felült. Fa egy darab se a környéken, ahova kötni tudnánk magunkat, a kis Escortnak a rántás most nagy feladat lenne, megkértük, hogy menjek elénk valahogy, mi pedig a csörlővel a vonóhorgára akasszuk magunkat… A teljesen fékezett Escort-ot a csörlővel szépen húztuk magunk felé, míg nem egy pillanatban megbillent Ártu, kerekei ismét fogást találtak és már saját lábon teljesíteni tudta a feladatot. No, kérem, a feladat adott, az elvesztegetett időt valahogy behozni, a stratégiát áttervezni.
Futás fel a tegnapi helyszínre, ahol az off-road feladatok még egy kupacban voltak. A „turistabusz” üresen az út szélén… ajjajj, nem jó jel, közeledik egy személyautó, benne Palica Misi… nem jó hírekkel… a Land Rover differenciálművei szétmentek, a verseny számukra befejeződött, kötélen megy majd haza a jármű… nem jó ez, nem jó, mikor sérül egy gépsárkány, a táltos paripák hirtelen esendő csikókká válnak, nem jó érzés. Itt a három feladatból kettőt vállaltunk, Szaller Zolinak azért adtunk feladatot, volt mikor Ártu termetes tomporát bizony megpihentette egy-egy buckán, ilyenkor Zoli elénk állt, mi pedig jól megtoltuk a kötéllel. J Nem mehetek el szó nélkül Pusztai Peti áldásos tevékenysége, építő instrukciói mellett sem, ha nem kaptunk volna Tőle terepgyakorlati segítséget, sokkal kevesebbnek érzenénk magunkat.
A harmadik off-road feladatot kihagytuk, loholtunk a viszonylag gyorsan felkapkodható pontok felé, az utolsó óra a legpörgősebb, ilyenkor valahogy csak ömlenek a pontok, sokszor megállapítottuk már, hogy valahogy úgy kellene csinálnunk a következő versenyen, hogy az egész nap ilyen legyen. Nem esünk kétségbe, hiszen tisztába vagyunk azzal, hogy annyira amatőrök vagyunk, hogy szinte csak fejlődhetünk, addig is lelkesen tesszük, amit tenni tudunk és tanulunk a nagyoktól. A szintidő lejárta előtt kettő perccel csusszantunk be a célba… Juhhéé, megjöttünk, beértünk!
Parkolás, pakolás, szállásra menetel, elköszönés Daniéktól, visszafutás a célhoz, Szőke várás, még mindig Szőke várás…A türelem Szőkét terem, meg is érkezett, kicsit sétálgattunk, próbáltunk inni valamit, de nem nagyon sikerült. Az eredményhirdetés:
I. MKKVE Racing Team
II. Saharun Adventure
III. Awaken 3 Runners Racing Team
Jó kis hétvége volt, annyi minden történt… remélem, a majd elkészülő videónk visszaadja a történéseket, mert ugye bokros teendőink közepette még videózni, fotózni is volt időnk.
Büszke vagyok a csapatra, idén az Uniqa Kalandrally Bajnokság futamsorozatban másodszor állhatunk dobogóra, aminek mi nagyon örülünk. Jelentem, kezdünk megérkezni, úgyhogy az élmezőny többször pillantson a visszapillantó tükörbe, mert az Awaken 3 Runners bizony közeledik. J Hajrá mi!
