máj. 19. MKB Dabas máj. 19-20.
az első nap folytatása
Parádé! Parádé! A sátorban mókásan rotyognak a mosolygós lángosok, billegnek jobbra-balra, a hekk-ek sorban egymáson feküdve türelmetlenül kacsingatva figyelik az üvegtálban a kovászos uborkák medence party-ját, a kenyérszeletek katonás sorban vigyázban állva szalutálnak… A másik sátorban a hűtőszekrények ajtajának sincs nyugta, ki-be, ki-be, ki-be, tornyokban a műanyagpohár, fogynak az üdítők a fröccsök, a sörök… a nagyszínpadon iskolás gyerekek táncelőadása szórakoztatja a büszke szülőket és azt a közel 1000 embert, akiket a terepjárók, a forgatag, a kaszkadőr bemutatók, az autós felvonulás vagy éppen a rekord kísérlet beállítása ragasztott Dabas főterére.
Rekord bizony, mégpedig az egy adott pillanatban egyszerre rétest evők rekordja. No, hát ebből mi sem maradhatunk ki, mentünk regisztrálni, Sipiék sem hagyhatták ki a murit, így eldöntöttük, hogy együtt töltjük a délutánt. Sipi most a saját csapattal versenyez, de ez most nem számít, a rétes finom és természetesen úgy gondoljuk, hogy a mi harapásainkkal sikerült beállítani az új magyar rekordot, miszerint hivatalosan is 700 ember egyszerre fogyasztotta a rétesét.
Sipi nem foglalt szállást és egy félreértés miatt, úgy alakult, hogy fedél nélkül maradt az éjszakára. No, hát kérem szépen, 11 másodperc alatt lett szobatársam, akinek végre előadhatom a horkolás áriámat. Aki figyelemmel kísérte a múltkori futamunk történéseit, az tudja, hogy hát nem valami jó alvó ez a legény. J
Sipi készült, nem lehet meglepni, örömmel mutatta, hogy hozott magával füldugót, na, nem azért, hogy a fülébe tegye, mert az nem kényelmes éjszakára, hanem inkább azt találta ki, hogy megvárja, míg elalszom, csendben odalopózik az ágyamhoz és az orromba dugja őket, de félve attól, hogy kilövöm őket, majd power tape ragasztóval jól be is ragasztja a dugókat. Remek, én akár a fülemen is tudok horkolni, nem ma kezdtem a szakmát.
Vacsorához indultunk, a strand területén bográcsban rotyogott a marhapörkölt… hmmm… finom volt. A főépületben 50 cm képátlójú TV-n 4 percig néztük a BL döntőt, elfogadtuk a Sződ Trans-os fiúktól a kólát, Palica Misivel a szokásos csipkelődést is megejtettük a turistabuszról (Land Rover Discovery) és a mozgássérült Brekiről, fáradás, köszönés, szállás felé indulás, elköszönés Lacaéktól, Sipivel bevackolás.
Egy órás kötetlen beszélgetés, jó volt… fürdés. Megkezdtem a beéneklést az esti koncertre készülve… meg esett a szívem a műkedvelő közönségen, nagyvonalú döntést hoztam. Kapott öt perc előnyt az elalvásra.
Hűvös van, bebugyolálom magam a paplanba, jól érzem magam… jókat mosolygok az elmúlt pár óra történésein, kellemesen elfáradtam… bárhogy alakul a verseny eredménye, jó kis nap volt ez, rengeteget tanultunk a terepjárózásról… értékes nap volt… kár, hogy a pompon lány (Szőke) nem tudott velünk lenni. Az előnyre fordított idő lejárt, Sipi hallhatóan horpaszt, gyenge horkolási szárnypróbálgatása értékelhetetlen… díjazom az igyekezetét, és hogy tanulhasson a mestertől, az éjszaka hátralévő részében elhorkolom neki a teljes repertoáromat. Az az áldott jó szívem…
Rekord bizony, mégpedig az egy adott pillanatban egyszerre rétest evők rekordja. No, hát ebből mi sem maradhatunk ki, mentünk regisztrálni, Sipiék sem hagyhatták ki a murit, így eldöntöttük, hogy együtt töltjük a délutánt. Sipi most a saját csapattal versenyez, de ez most nem számít, a rétes finom és természetesen úgy gondoljuk, hogy a mi harapásainkkal sikerült beállítani az új magyar rekordot, miszerint hivatalosan is 700 ember egyszerre fogyasztotta a rétesét.
Sipi nem foglalt szállást és egy félreértés miatt, úgy alakult, hogy fedél nélkül maradt az éjszakára. No, hát kérem szépen, 11 másodperc alatt lett szobatársam, akinek végre előadhatom a horkolás áriámat. Aki figyelemmel kísérte a múltkori futamunk történéseit, az tudja, hogy hát nem valami jó alvó ez a legény. J
Sipi készült, nem lehet meglepni, örömmel mutatta, hogy hozott magával füldugót, na, nem azért, hogy a fülébe tegye, mert az nem kényelmes éjszakára, hanem inkább azt találta ki, hogy megvárja, míg elalszom, csendben odalopózik az ágyamhoz és az orromba dugja őket, de félve attól, hogy kilövöm őket, majd power tape ragasztóval jól be is ragasztja a dugókat. Remek, én akár a fülemen is tudok horkolni, nem ma kezdtem a szakmát.
Vacsorához indultunk, a strand területén bográcsban rotyogott a marhapörkölt… hmmm… finom volt. A főépületben 50 cm képátlójú TV-n 4 percig néztük a BL döntőt, elfogadtuk a Sződ Trans-os fiúktól a kólát, Palica Misivel a szokásos csipkelődést is megejtettük a turistabuszról (Land Rover Discovery) és a mozgássérült Brekiről, fáradás, köszönés, szállás felé indulás, elköszönés Lacaéktól, Sipivel bevackolás.
Egy órás kötetlen beszélgetés, jó volt… fürdés. Megkezdtem a beéneklést az esti koncertre készülve… meg esett a szívem a műkedvelő közönségen, nagyvonalú döntést hoztam. Kapott öt perc előnyt az elalvásra.
Hűvös van, bebugyolálom magam a paplanba, jól érzem magam… jókat mosolygok az elmúlt pár óra történésein, kellemesen elfáradtam… bárhogy alakul a verseny eredménye, jó kis nap volt ez, rengeteget tanultunk a terepjárózásról… értékes nap volt… kár, hogy a pompon lány (Szőke) nem tudott velünk lenni. Az előnyre fordított idő lejárt, Sipi hallhatóan horpaszt, gyenge horkolási szárnypróbálgatása értékelhetetlen… díjazom az igyekezetét, és hogy tanulhasson a mestertől, az éjszaka hátralévő részében elhorkolom neki a teljes repertoáromat. Az az áldott jó szívem…
