máj. 6. szép eredménnyel zártunk
Budapest-Győr 2. nap
Csörög minden! Éljen, reggel, hurrá reggel! Akkorát aludtam, hogy még ugyan csak, Sipi viszont kicsit nyúzott… lehet, hogy nem tudott aludni?... Manager betegség… nem tudott aludni, mert horkoltam… minek hallgatózott, miért nem aludt inkább…J vajon iszik ez a fiú rendesen?
Juhhé, üdék vagyunk, fiatalok, irány a reggeliző, házigazdáink friss tojásrántottával várnak ránk, Laca még kakaót is kap a lakomához, befaltunk mindent, úgy ettünk, mintha egész éjjel nem ettünk volna… remek kis reggeli volt. Laca, okulva a tegnapi nap cipőválasztásából, ma a helyhez és az elfoglaltsághoz illő lábbelit erőltetett tappancsaira, ezzel is csökkentve annak esélyét, hogy ma is bemutasson nekünk egy szabadon választott talajtorna gyakorlatot, amit a csinos lányok buzogánnyal, szalaggal, labdával kiviteleznek, míg Laca mindezt fényképezőgéppel igyekszik produkálni. Szerintem látta, hogy tegnap nem pontoztuk nagyon magasra az ugrását, így inkább MT gumis cipőt vett fel. Leadjuk a kulcsokat, irány a rajt helyszíne.
Látjuk ám a tegnapi lazaság eredményét, 5. helyezés, viszont, egy igen szoros mezőnyben. A mai napi stratégia árkon-bokron, tűzön-vízen, tökön-paszulyon… tehát tolni, mint akit üldöznek. Hát kérem, abban nem volt hiány, Ártu csak úgy hasította a vidéket, Pannonhalmán kisebb szócsatába kerültem egy biztonsági őrrel, mert mégsem kellene csak úgy az apátság előtt otthagyni egy fél köbméter sárral borított autót… én biztos voltam benne, hogy ez nem baj, azt a 13 másodpercet, amíg ott voltunk, kibírta a közösség. Fej-fej mellett a mezőny, sok esetben csak az döntött, hogy ki ér a következő ponthoz előbb, hogy ki melyik irányból került egy erdősávot, vagy melyik utcában volt kevesebb jobbkezes utca. Sokszor találkoztunk a Palica Team-mel, akiket igen kedvelünk és akikkel természetesen nem hagyhatunk ki egyetlen egy olyan pillanatot sem, mikor kicsit csipkelődhetünk. Misi azzal nyaggat, hogy Breki nem is tud menni, inkább ugrál a múltbeli futómű problémája miatt… én pedig nem hagyhatom szó nélkül a Land Rover Discovery teli üveges karosszériáját, melyet természetesen az üvegfelület (és a végsebesség) miatt, csak egyszerűen turista busznak hívunk… Tehát, ahogy egy kis lehetőség adódik, azonnal piszkáljuk egymást, no, hát ez nem maradhatott el a mostani hétvégén sem, osztottuk egymást rendesen. J
Izgalmas öt órás versenyt sikerült letolnunk, jól, összeszedetten, sokkal precízebben versenyeztünk, mint tegnap, gyakorlatilag minden feladatot megcsináltunk, a magunk részéről megtettünk, amit tudtunk. Körbe sétáltuk a lovas klubot, elfogyasztottuk a jól megérdemelt ebédünket, melyet ezúton köszönünk meg a Szervezőknek, jó kis futam volt, de tényleg. Az eredményhirdetésen nagy meglepetésünkre tudtunk javítani a tegnapi pozíciónkon, a második napot elsőként tudtuk zárni, így a verseny végére fel sikerült kúsznunk a dobogó második fokára. Meg vagyok elégedve. Mi több, jól vagyunk.
Gyors elköszönések, holnap mindenki dolgozik, futás hazafelé, menetközben értesítjük szeretteinket, akik egyesével gratulálnak nekünk, alig várom már, hogy Szőkének elmeséljem a történteket. A TargoCoop-nál mindenki visszapakolt a hétköznapi autójába és már vágtatott is hazafelé.
Nyitom az ajtót, Szőke meglátja a viseltes ruházatomat, melyben pár órája még végig nyúltam az árokparton, fűszálakat táplálkozva… pont, mint egy tehén… inkább ezt nem mondom meg neki, még karanténba zárat, míg a lappangási idő el nem telik… higgye csak, hogy bepiszkolódtam. Nem sikerült a csel, rögvest zuhanyozni kell mennem, addig nem is akar hallani semmiről… pedig majd meg eszi a kíváncsiság. Nem kínzom, öntöm a hétvége eseményeit… sajnálom, hogy kimaradt belőle.
Este van, visszagondolok a hétvégére… annyit nevettünk… jó volt egy kis kikapcsolódás. Sok időt nem kell várni, özönlenek a Szervezői levelek, nemsokára Uniqa Kalandrally Bajnokság Dabasi futam, Breki is készül, Szőke elrángat babás tanfolyamokra… pörögnek az események.
Juhhé, üdék vagyunk, fiatalok, irány a reggeliző, házigazdáink friss tojásrántottával várnak ránk, Laca még kakaót is kap a lakomához, befaltunk mindent, úgy ettünk, mintha egész éjjel nem ettünk volna… remek kis reggeli volt. Laca, okulva a tegnapi nap cipőválasztásából, ma a helyhez és az elfoglaltsághoz illő lábbelit erőltetett tappancsaira, ezzel is csökkentve annak esélyét, hogy ma is bemutasson nekünk egy szabadon választott talajtorna gyakorlatot, amit a csinos lányok buzogánnyal, szalaggal, labdával kiviteleznek, míg Laca mindezt fényképezőgéppel igyekszik produkálni. Szerintem látta, hogy tegnap nem pontoztuk nagyon magasra az ugrását, így inkább MT gumis cipőt vett fel. Leadjuk a kulcsokat, irány a rajt helyszíne.
Látjuk ám a tegnapi lazaság eredményét, 5. helyezés, viszont, egy igen szoros mezőnyben. A mai napi stratégia árkon-bokron, tűzön-vízen, tökön-paszulyon… tehát tolni, mint akit üldöznek. Hát kérem, abban nem volt hiány, Ártu csak úgy hasította a vidéket, Pannonhalmán kisebb szócsatába kerültem egy biztonsági őrrel, mert mégsem kellene csak úgy az apátság előtt otthagyni egy fél köbméter sárral borított autót… én biztos voltam benne, hogy ez nem baj, azt a 13 másodpercet, amíg ott voltunk, kibírta a közösség. Fej-fej mellett a mezőny, sok esetben csak az döntött, hogy ki ér a következő ponthoz előbb, hogy ki melyik irányból került egy erdősávot, vagy melyik utcában volt kevesebb jobbkezes utca. Sokszor találkoztunk a Palica Team-mel, akiket igen kedvelünk és akikkel természetesen nem hagyhatunk ki egyetlen egy olyan pillanatot sem, mikor kicsit csipkelődhetünk. Misi azzal nyaggat, hogy Breki nem is tud menni, inkább ugrál a múltbeli futómű problémája miatt… én pedig nem hagyhatom szó nélkül a Land Rover Discovery teli üveges karosszériáját, melyet természetesen az üvegfelület (és a végsebesség) miatt, csak egyszerűen turista busznak hívunk… Tehát, ahogy egy kis lehetőség adódik, azonnal piszkáljuk egymást, no, hát ez nem maradhatott el a mostani hétvégén sem, osztottuk egymást rendesen. J
Izgalmas öt órás versenyt sikerült letolnunk, jól, összeszedetten, sokkal precízebben versenyeztünk, mint tegnap, gyakorlatilag minden feladatot megcsináltunk, a magunk részéről megtettünk, amit tudtunk. Körbe sétáltuk a lovas klubot, elfogyasztottuk a jól megérdemelt ebédünket, melyet ezúton köszönünk meg a Szervezőknek, jó kis futam volt, de tényleg. Az eredményhirdetésen nagy meglepetésünkre tudtunk javítani a tegnapi pozíciónkon, a második napot elsőként tudtuk zárni, így a verseny végére fel sikerült kúsznunk a dobogó második fokára. Meg vagyok elégedve. Mi több, jól vagyunk.
Gyors elköszönések, holnap mindenki dolgozik, futás hazafelé, menetközben értesítjük szeretteinket, akik egyesével gratulálnak nekünk, alig várom már, hogy Szőkének elmeséljem a történteket. A TargoCoop-nál mindenki visszapakolt a hétköznapi autójába és már vágtatott is hazafelé.
Nyitom az ajtót, Szőke meglátja a viseltes ruházatomat, melyben pár órája még végig nyúltam az árokparton, fűszálakat táplálkozva… pont, mint egy tehén… inkább ezt nem mondom meg neki, még karanténba zárat, míg a lappangási idő el nem telik… higgye csak, hogy bepiszkolódtam. Nem sikerült a csel, rögvest zuhanyozni kell mennem, addig nem is akar hallani semmiről… pedig majd meg eszi a kíváncsiság. Nem kínzom, öntöm a hétvége eseményeit… sajnálom, hogy kimaradt belőle.
Este van, visszagondolok a hétvégére… annyit nevettünk… jó volt egy kis kikapcsolódás. Sok időt nem kell várni, özönlenek a Szervezői levelek, nemsokára Uniqa Kalandrally Bajnokság Dabasi futam, Breki is készül, Szőke elrángat babás tanfolyamokra… pörögnek az események.
