máj. 5. megkezdődött az idei Hungarian Challenge futamsorozat
Budapest-Győr 1. nap
Csörgött minden! Szőke bökdös a lábával, hogy mozduljak már meg, majdnem olyan, mintha rugdosna, de inkább bökdös, hogy menjek már a dolgomra, hadd aludjon tovább. Kikászálódás, szélvész fürdőszoba, villámpakolás, elbúcsúzás Szőkétől, Tic-Tac-tól, padlógáz a TargoCoop-ig ahol már türelmetlenül várt Sipi.
Elsőre nem tudtuk kinyitni Ártu-t, nyomkodtunk mi minden gombot, olyat is, ami nem is volt a távkapcsolón. Már arra gondoltunk, hogy egy téglával rásegítünk valamelyik ablakra, de valószínű, kihallatszott belőlünk a gondolat, ettől viszont Ártu jól meg is ijedt, úgyhogy a sofőroldalon már nyitotta is az ajtót. Juhhé, bejutottunk, indulás Lacáékért. Öt perc és már meg is érkeztünk, Laca, Reus Ártuba és már robogtunk is a Kőkaland parkba, a rajt helyszínére.
Gyors eligazítás, koordináták, itiner, nyomrögzítő beszerelése, készen állunk. Első feladat: a parkban építettek egy big foot-ot, azzal egy kör, időre. A big foot egy dömper, vagyis egy átalakított Chevrolet, ami alatt traktorkerek vannak, szinte létrával kell felmászni az üléshez… tudják, mint az amerikai autóshow-kon, mikor ilyen nagy batárral gázolnak át a hétköznapi autókon. No, hát a mezőny nem bánt kesztyűs kézzel a régen szebb időket megélt járgánnyal, tolta mindenki, ahogy merte. Csapatunkból Laca lett a big foot felelős… nem volt kegyelmes… a pálya felénél a big foot lelassult és csak döcögve tudott bevánszorogni a célba… kinyírtuk a szerkezetet… kiszakadt az üzemanyagtartály a helyéről… ájájáj… Sipi elkezdte nézegetni, gyorsan elrángattuk onnan, mielőtt neki állna szerelni, mert a park második mini big foot-ja is bevetésre került egy Lada Níva személyében, ami alatt szintén nem a megszokott alváz, futómű és nem utolsó sorban motor volt található. Laca ismét nyeregbe, padlógáz! Repült a Níva, ahogy meg van írva, szuper jó kör lett, csak a bukkanókon leszakadt a műszerfal, amit a célbaérkezéskor egy kis power tape ragasztószalaggal igyekeztünk orvosolni. Összesítésben jól állunk, még egy kilométert sem mentünk, de már két járgányt kivégeztünk.
Ártu félve indult el alattunk, retteget, hogy mára nehogy Ő legyen a harmadik áldozat. Lótottunk-futottunk, mint a mérgezett egerek, csak úgy fogytak a pontok. Egyik pontnál Laca kiugrik, ponthoz siet, fotóz, szalad vissza, simatalpú cipőjében a murván kifarol, lábak a levegőben, Laca a gravitáció hatására nagy sebességgel az anyaföld felé közelít, könyökkel és a fényképezőgéppel tompítja az esést, majd, mint egy gumiember a padlófogástól számítva 0,00001 másodperc múlva már talpon is van. Kocsiba ül, mutatja a bibis kezét, kezembe nyom egy ragtapaszt, hogy lássam el a sebét, ÉN!!!???!!! Én, aki vér láttán sokkot kapok, tű láttán még az ország kulcsát is habozás nélkül átadnám, én akivel egy szobában még kötni sem lehet, mert azt is tűvel csinálják!!! No, hát gondolhatja kedves Olvasó, micsoda precíz ragasztás lett! Sipi megállapította, Laca olyan lesz, mint régen a francia rajzfilmben, a Pif és Hercules-ben a fekete-fehér macska, akin mindig volt egy kereszt ragtapasz. Laca fájlalja a könyökét, javasoljuk, hogy power tape-pal ragasszuk a nyakához… nem akarja… hmmm.
No, hát ilyen hangulatban rongyoltunk el a Velencei-tó mellett, Zámolyon keresztül, Lovasberényen át Győr-Ménfőcsanakra a Viktória lovas klubba, a mai napi etap végére, a célba. Leadtuk az itinert és gyorsan elmentünk tankolni egyet, hogy holnap ne kelljen, elpiliszkáztunk a szállásig az Achilles parkba, ahol egy tó partján olyan Tüskevár jellegű házikók voltak felállítva, már csak Bütyök és Matula bácsi hiányzott. Kicsi alkudozás, kicsi változtatás és már is birtokba vehettük a két házikót. Vendéglátónk figyelmeztetett minket, hogy a bojlereket ne felejtsük el bedugni, amit meg is tettünk, mert milyen rossz is lehet hideg vízben zuhanyozni…
Irány vissza a célba, ahol a Szervezők jóvoltából elfogyaszthattuk a vacsoránkat, gulyásleves és palacsinta összeállításban… hmmm… jó volt… utána a jól megérdemelt sör… no, az még jobb volt. Kicsi beszélgetés, kicsi bandázás, sebesen vissza a Tüskevárunkba. Sipivel belaktuk a házunkat, mikor kopog Laca és kérdezi, hogy van-e nálunk melegvíz, hát, aki bedugja a bojlert annál van… Igen sportosan zuhanyoztak le aznap este a szomszédjaink, akiknek a házikóját nem láthattuk a fürdőablakból, mert nálunk olyan gőz volt a forró víztől.
Lassan nyugovóra tértünk, a magam részéről úgy gondoltam, hogy az évek óta gyakorolt és professzionálisra fejlesztett 15 felvonásos horkolási műsoromat, melyet felvonásonként 1 perces szünetekkel szakítottam meg, ma este előadom Sipinek, ezzel is megtisztelve Őt. Nagyon szép műsor volt, rég óta készültem rá, premier volt a javából. Sipi jó közönségnek bizonyult, végig hallgatta a műsort, alig-alig hagyott ki belőle néhány részletet. Nem haragudtam rá, majd legközelebb elölről meghallgathatja az egészet.
Elsőre nem tudtuk kinyitni Ártu-t, nyomkodtunk mi minden gombot, olyat is, ami nem is volt a távkapcsolón. Már arra gondoltunk, hogy egy téglával rásegítünk valamelyik ablakra, de valószínű, kihallatszott belőlünk a gondolat, ettől viszont Ártu jól meg is ijedt, úgyhogy a sofőroldalon már nyitotta is az ajtót. Juhhé, bejutottunk, indulás Lacáékért. Öt perc és már meg is érkeztünk, Laca, Reus Ártuba és már robogtunk is a Kőkaland parkba, a rajt helyszínére.
Gyors eligazítás, koordináták, itiner, nyomrögzítő beszerelése, készen állunk. Első feladat: a parkban építettek egy big foot-ot, azzal egy kör, időre. A big foot egy dömper, vagyis egy átalakított Chevrolet, ami alatt traktorkerek vannak, szinte létrával kell felmászni az üléshez… tudják, mint az amerikai autóshow-kon, mikor ilyen nagy batárral gázolnak át a hétköznapi autókon. No, hát a mezőny nem bánt kesztyűs kézzel a régen szebb időket megélt járgánnyal, tolta mindenki, ahogy merte. Csapatunkból Laca lett a big foot felelős… nem volt kegyelmes… a pálya felénél a big foot lelassult és csak döcögve tudott bevánszorogni a célba… kinyírtuk a szerkezetet… kiszakadt az üzemanyagtartály a helyéről… ájájáj… Sipi elkezdte nézegetni, gyorsan elrángattuk onnan, mielőtt neki állna szerelni, mert a park második mini big foot-ja is bevetésre került egy Lada Níva személyében, ami alatt szintén nem a megszokott alváz, futómű és nem utolsó sorban motor volt található. Laca ismét nyeregbe, padlógáz! Repült a Níva, ahogy meg van írva, szuper jó kör lett, csak a bukkanókon leszakadt a műszerfal, amit a célbaérkezéskor egy kis power tape ragasztószalaggal igyekeztünk orvosolni. Összesítésben jól állunk, még egy kilométert sem mentünk, de már két járgányt kivégeztünk.
Ártu félve indult el alattunk, retteget, hogy mára nehogy Ő legyen a harmadik áldozat. Lótottunk-futottunk, mint a mérgezett egerek, csak úgy fogytak a pontok. Egyik pontnál Laca kiugrik, ponthoz siet, fotóz, szalad vissza, simatalpú cipőjében a murván kifarol, lábak a levegőben, Laca a gravitáció hatására nagy sebességgel az anyaföld felé közelít, könyökkel és a fényképezőgéppel tompítja az esést, majd, mint egy gumiember a padlófogástól számítva 0,00001 másodperc múlva már talpon is van. Kocsiba ül, mutatja a bibis kezét, kezembe nyom egy ragtapaszt, hogy lássam el a sebét, ÉN!!!???!!! Én, aki vér láttán sokkot kapok, tű láttán még az ország kulcsát is habozás nélkül átadnám, én akivel egy szobában még kötni sem lehet, mert azt is tűvel csinálják!!! No, hát gondolhatja kedves Olvasó, micsoda precíz ragasztás lett! Sipi megállapította, Laca olyan lesz, mint régen a francia rajzfilmben, a Pif és Hercules-ben a fekete-fehér macska, akin mindig volt egy kereszt ragtapasz. Laca fájlalja a könyökét, javasoljuk, hogy power tape-pal ragasszuk a nyakához… nem akarja… hmmm.
No, hát ilyen hangulatban rongyoltunk el a Velencei-tó mellett, Zámolyon keresztül, Lovasberényen át Győr-Ménfőcsanakra a Viktória lovas klubba, a mai napi etap végére, a célba. Leadtuk az itinert és gyorsan elmentünk tankolni egyet, hogy holnap ne kelljen, elpiliszkáztunk a szállásig az Achilles parkba, ahol egy tó partján olyan Tüskevár jellegű házikók voltak felállítva, már csak Bütyök és Matula bácsi hiányzott. Kicsi alkudozás, kicsi változtatás és már is birtokba vehettük a két házikót. Vendéglátónk figyelmeztetett minket, hogy a bojlereket ne felejtsük el bedugni, amit meg is tettünk, mert milyen rossz is lehet hideg vízben zuhanyozni…
Irány vissza a célba, ahol a Szervezők jóvoltából elfogyaszthattuk a vacsoránkat, gulyásleves és palacsinta összeállításban… hmmm… jó volt… utána a jól megérdemelt sör… no, az még jobb volt. Kicsi beszélgetés, kicsi bandázás, sebesen vissza a Tüskevárunkba. Sipivel belaktuk a házunkat, mikor kopog Laca és kérdezi, hogy van-e nálunk melegvíz, hát, aki bedugja a bojlert annál van… Igen sportosan zuhanyoztak le aznap este a szomszédjaink, akiknek a házikóját nem láthattuk a fürdőablakból, mert nálunk olyan gőz volt a forró víztől.
Lassan nyugovóra tértünk, a magam részéről úgy gondoltam, hogy az évek óta gyakorolt és professzionálisra fejlesztett 15 felvonásos horkolási műsoromat, melyet felvonásonként 1 perces szünetekkel szakítottam meg, ma este előadom Sipinek, ezzel is megtisztelve Őt. Nagyon szép műsor volt, rég óta készültem rá, premier volt a javából. Sipi jó közönségnek bizonyult, végig hallgatta a műsort, alig-alig hagyott ki belőle néhány részletet. Nem haragudtam rá, majd legközelebb elölről meghallgathatja az egészet.
