és izzanak a konnektorok, már töltődnek a technikák

Kedves Olvasó, ismét bebizonyosodott, hogy szeretünk játszani. A múltkori híradásunkban feltettünk egy kérdést, miszerint ki lesz a Runnerek hétvégi meglepetés vendége a Budapest-Győr futamon. Kérem, mintha kibernetikus ősz lenne, csak úgy záporoznak az elektronikus levelek (e-mail-ek), a laptopom kétszer vastagabb lett a beérkezett levélmennyiségtől. Megtiszteléssel tölt el minket az érzés, hogy mennyien követik nyomon csapatunk életét… vagy csak a felajánlott Runner ereklyék csábították kedves Olvasóinkat arra, hogy oknyomozói munkát folytassanak. J   A megfejtés Sipi, avagy Sárosi István, akinél jobban senki nem tudja eljárni a sivatagi berber kannatáncot, aki nem rest megküzdeni a szafari gumikígyóval sem.  

Azt gondoltuk, hogy az első helyes megfejtő kapja a díjat, de mivel a első két helyes megfejtés beérkezése között alig egy perc volt a különbség, így  arra az elhatározásra jutottunk, hogy két nyertest hirdetünk, egy Hölgy és egy Úr személyében.   
          
A Hölgy személyében: Markó Zsófia (Zsófi)           
Az Úr személyében: Molnár Sándor  

Gratulálunk mindkettőjüknek és a nyertesektől egy pici türelmet kérünk, a szükséges adatok egyeztetése céljából nem sokára felveszi Velük a kapcsolatot a Runnerek Marketing Főigazgatósága. Mindenkinek megköszönjük a beküldött megfejtéseket, tessék rendszeresen figyelemmel kísérni a csapat ténykedését, sok pici, ám de nagybecsű ereklye vár még gazdára.

Többen kérdezték, hogy honnan kellene tudni vendégünk anyakönyvezett nevét… honnan, honnan…? Hát a csapat fül megújult, kérem szépen, egy kis rendet csináltam a képek, az évek és az események között. Miután elkészült, észrevettem, hogy bizony én már három éve csak a kis kabátkámban feszítek, csendesen megjegyzem, hogy az a kabát szerintem egy gyerekméret, hiszen esély sincs arra, hogy rám jöjjön, de hát ilyen a sorsa a kispapáknak, híznak, mint a duda. Van néhány ruhám még a múltból, mely akkor sátornak tűnt… mára inkább fűzőnek hívom őket.

Holnap indul a Saharun előfutamsorozata… hmmm… jó lett volna Brekivel nekivágni a kalandnak, de sajnos még nem készült el… nagyon várom már, hogy debütáljon vagy csak a rakparton végig száguldhassak már Vele. Szampival beszéltem, mondta, hogy az osztómű, tudják amiről fogalmunk sincs micsoda, de nehéz, így biztosan drága, mára már jól működik, vagyis a cseredarab működik jól, de már mindegy, csak menjen mááánnn!!!! 

Sipi rohangált laptopjával, nyomvonal rögzítőjével, minden technikájával, hogy reggelre minden rendben legyen, én pedig csak kenegetem, csak kenegetem a szendvicseket. Mekkora szívem van…? .... tényleg meglepődök magamon. J Eszembe jutott a múltkori Budapest-Egerszalók futam, mikor pénteken még dolgoztam Svájcban, majd egész éjjel 11 órán keresztül vezettem hazáig, ahol egy gyors fürdés után már indultunk is a Lurdy-ház mellé az eligazításra és a verseny első napjára. Akkor, gondoltam, majd a lámpáknál alszom egy-egy percet, de ahogy elindultunk, az adrenalin feltöltötte minden szabad kapillárisomat és dehogy akartam én aludni… majd a második versenynap után egy gyors fürdés után vissza vezettem éjszaka Svájcba… ahol az autóból kiszállva majdnem elájultam…. fúúú… erős volt.

Fura az este, csak én készülődök, Szőke nem jön… sajnálom, jó lenne, ha velünk rohanna, okoskodna, precízkedne… szerette a győri futamot, főleg a befutó helyszínén az állatokat, csikókat, na, majd jól megfigyelek mindent és elmesélem Neki.

Na, lassan töltögetem a technikákat, megint úgy nézek majd ki, mint egy használtcikk piac… Már csak egyet kell aludni és reggel aztán csörögni fog minden!