ápr. 1. második helyen az első nap után
Túrkeve 2. nap
Lehet, hogy elromlottam? Magamhoz veszem a telefonomat, megnyomok egy gombot, hogy fényt adjon, a készülék álmosan mutatja, hogy még tíz percem van a hivatalos ébredésig… mi történt, már nem kell, hogy csörögjön minden? Korábban kelek, mint az óra…? ...ez biztos a korral jár, vagy nem iszunk rendesen, ki fogom deríteni. Ólom nehezek lábaim, annyit futkároztam tegnap, mint már régen, a mindenségit, izomlázam lett! Hát hiába, tápos városi gyerek vagyok, a városbann pedig nem rohangálok, pedig lehet, hogy rám férne… na, mindegy nem mondom a többieknek, mert csak magammal szúrnék ki, biztos nem hagynák szó nélkül, kemény vagyok, tűröm a kínt. J
Üzemanyag és reggeli vadászat, Túrkevén a benzinkút 7:00-kor nyit, még szerencse, hogy a Tesco 6:00-tól fogadta a korán kelőket, így sikerült jól bevásárolni és a kúthoz érve tankolás előtt egy kis ablakmosás is belefért még. Peti elszaladt a koordinátákért, mire visszaértünk, már tudtuk is kezdeni az útvonaltervezést. Gyors reggeli, egy villámgyors rajt és pont ott folytattuk a napot, ahol tegnap abbahagytuk.
A helyi tűzoltóállomáson Lacára feladtak egy oxigénálarcot és abban kellett felolvasnia egy gyermekkönyv részletét… tulajdonképpen semmit nem értettünk belőle, így ebből viszont azt a következtetést vonom le, hogy a tűzoltók sem értik egymást oltás közben… még szájról sem tudnak olvasni, hiszen ott a szerelvény.
Egy másik feladatnál hidat kellett építenünk 4 db gerendából, amin át kellett menni Bordókának, majd vissza, nem is volt olyan egyszerű feladat. Szegény Begya Team, belehajtottak egy vizes tavas feladatba, ahol autójuk beázott, leállt és onnan se előre, se hátra. Próbáltuk kicsörlőzni őket, de nem jártunk sikerrel, a Szervezők szaladtak értük és mentették ki Őket. Bordókának labdáznia kellett, egy nagy labdát kellett beterelni két kapu közé, természetesen autóval, majd Petivel csónakba szálltunk és a Berettyó folyón egy halászhálóból teniszlabdát menekítettünk ki.
Peti helyi óvodásokat mozgatott meg egy kis reggeli tornával, Bordóka és Laca pedig, hát, sárba be és sárból ki. Nagy tempót autóztunk és ismét a limitidő vége előtt pár perccel érkeztünk a célba.
Ma sem volt könnyű nap, kellemesen elfáradtunk, összepakoltuk a szétdobált cuccainkat, valahogy több szatyrom, zsákom lett, mint mikor indultam… na, mindegy, beszélgetések, élménybeszámolók… közben kiderült, hogy Sipiék valahol elhagyták a főtengely csavarjukat, ettől érdekes hangot ad a Pajero, szerelőt keresnek, majd végül Schiller Zsolti siet segítségükre, aki a trélerét felajánlva segített az M.M Batta legénységén.
Hétvégén az első helyezett az MKKVE csapata lett, szorosan mögöttük a Rit-Poly csapata, majd a harmadik helyen az AWAKEN 3 RUNNERS RACING TEAM.
Tisztességes, kemény küzdelmet vívtunk, jó kis mérkőzés volt, hiányzott Géza és Ákos, remélem, találkozunk még Velük. Gratuláltunk mindenkinek, bezsebeltük a helyezésünkért járó kupát, az elismerő oklevelet és a felajánlott nyereményt.
Lassan elköszöntünk és Budapest felé vettük az irányt. Lassan fogynak a kilométerek, olyan érzésem van, mintha egy perc legalább 80 másodpercből állna, mintha néha el-el bóbiskolna az óra és nem akarna váltani, pedig haladunk rendesen. Most inkább már otthon lennék Szőkével, a passzív állományba került Runnerrel… annyi mondandóm van számára… A gyorsforgalmi úton elrepít a gondolatom, elhagyom Bordókát, eszembe jut az örök kedvenc Margit, a szertelen Dongó, a nagy mafla melák Breki, akit remélem, sikerül legalább úgy megszeretni majd nekünk és remélem, Önnek is kedves Olvasó, mint méltán nagy múltú elődjeit.
A 3 Runners új évadot kezd, kicsit más milyet, mint az eddigiek, Szőke a hátországot képviseli és az utánpótlásért vállal teljes felelősséget, Laca oszlopos tagja lett a csapatnak, Reus, reméljük, sokszor elkísér minket, segítsége sokat jelent, biztosan lesz néhány futamon vendégünk is, természetesen, akit jól meg tudunk dolgoztatni és rabszolga sorba tudunk kergetni. J Én pedig majd mindenről beszámolok.
Idén lett kiemelt, sőt névadó Támogatónk, akinek ezúton is köszönjük a belénk és a 3 Runners eszmébe fektetett hitét és bizalmát. Most sok dolog vár ránk, Laca üvegezni fog, készítjük Bordóka új ruháját, Nekem ott van Breki és ezzel sokat elmondtam… index, kanyar, fék, megérkeztünk. Kinyitom az ajtót, magamra aggatom szatyraimat, zsákjaimat, cammogok a lépcsők, alig férek el a lépcsőházban, nyitom az ajtót, leöntöm magamról a komplett MDF piacot, lehuppanok Szőke mellé és csak mesélem, mesélem a hétvégét, Szőke Tic-Tac-kal, szokásának ellentmondva csak hallgatja, csak hallgatja a történeteket.
Üzemanyag és reggeli vadászat, Túrkevén a benzinkút 7:00-kor nyit, még szerencse, hogy a Tesco 6:00-tól fogadta a korán kelőket, így sikerült jól bevásárolni és a kúthoz érve tankolás előtt egy kis ablakmosás is belefért még. Peti elszaladt a koordinátákért, mire visszaértünk, már tudtuk is kezdeni az útvonaltervezést. Gyors reggeli, egy villámgyors rajt és pont ott folytattuk a napot, ahol tegnap abbahagytuk.
A helyi tűzoltóállomáson Lacára feladtak egy oxigénálarcot és abban kellett felolvasnia egy gyermekkönyv részletét… tulajdonképpen semmit nem értettünk belőle, így ebből viszont azt a következtetést vonom le, hogy a tűzoltók sem értik egymást oltás közben… még szájról sem tudnak olvasni, hiszen ott a szerelvény.
Egy másik feladatnál hidat kellett építenünk 4 db gerendából, amin át kellett menni Bordókának, majd vissza, nem is volt olyan egyszerű feladat. Szegény Begya Team, belehajtottak egy vizes tavas feladatba, ahol autójuk beázott, leállt és onnan se előre, se hátra. Próbáltuk kicsörlőzni őket, de nem jártunk sikerrel, a Szervezők szaladtak értük és mentették ki Őket. Bordókának labdáznia kellett, egy nagy labdát kellett beterelni két kapu közé, természetesen autóval, majd Petivel csónakba szálltunk és a Berettyó folyón egy halászhálóból teniszlabdát menekítettünk ki.
Peti helyi óvodásokat mozgatott meg egy kis reggeli tornával, Bordóka és Laca pedig, hát, sárba be és sárból ki. Nagy tempót autóztunk és ismét a limitidő vége előtt pár perccel érkeztünk a célba.
Ma sem volt könnyű nap, kellemesen elfáradtunk, összepakoltuk a szétdobált cuccainkat, valahogy több szatyrom, zsákom lett, mint mikor indultam… na, mindegy, beszélgetések, élménybeszámolók… közben kiderült, hogy Sipiék valahol elhagyták a főtengely csavarjukat, ettől érdekes hangot ad a Pajero, szerelőt keresnek, majd végül Schiller Zsolti siet segítségükre, aki a trélerét felajánlva segített az M.M Batta legénységén.
Hétvégén az első helyezett az MKKVE csapata lett, szorosan mögöttük a Rit-Poly csapata, majd a harmadik helyen az AWAKEN 3 RUNNERS RACING TEAM.
Tisztességes, kemény küzdelmet vívtunk, jó kis mérkőzés volt, hiányzott Géza és Ákos, remélem, találkozunk még Velük. Gratuláltunk mindenkinek, bezsebeltük a helyezésünkért járó kupát, az elismerő oklevelet és a felajánlott nyereményt.
Lassan elköszöntünk és Budapest felé vettük az irányt. Lassan fogynak a kilométerek, olyan érzésem van, mintha egy perc legalább 80 másodpercből állna, mintha néha el-el bóbiskolna az óra és nem akarna váltani, pedig haladunk rendesen. Most inkább már otthon lennék Szőkével, a passzív állományba került Runnerrel… annyi mondandóm van számára… A gyorsforgalmi úton elrepít a gondolatom, elhagyom Bordókát, eszembe jut az örök kedvenc Margit, a szertelen Dongó, a nagy mafla melák Breki, akit remélem, sikerül legalább úgy megszeretni majd nekünk és remélem, Önnek is kedves Olvasó, mint méltán nagy múltú elődjeit.
A 3 Runners új évadot kezd, kicsit más milyet, mint az eddigiek, Szőke a hátországot képviseli és az utánpótlásért vállal teljes felelősséget, Laca oszlopos tagja lett a csapatnak, Reus, reméljük, sokszor elkísér minket, segítsége sokat jelent, biztosan lesz néhány futamon vendégünk is, természetesen, akit jól meg tudunk dolgoztatni és rabszolga sorba tudunk kergetni. J Én pedig majd mindenről beszámolok.
Idén lett kiemelt, sőt névadó Támogatónk, akinek ezúton is köszönjük a belénk és a 3 Runners eszmébe fektetett hitét és bizalmát. Most sok dolog vár ránk, Laca üvegezni fog, készítjük Bordóka új ruháját, Nekem ott van Breki és ezzel sokat elmondtam… index, kanyar, fék, megérkeztünk. Kinyitom az ajtót, magamra aggatom szatyraimat, zsákjaimat, cammogok a lépcsők, alig férek el a lépcsőházban, nyitom az ajtót, leöntöm magamról a komplett MDF piacot, lehuppanok Szőke mellé és csak mesélem, mesélem a hétvégét, Szőke Tic-Tac-kal, szokásának ellentmondva csak hallgatja, csak hallgatja a történeteket.
