márc. 31. végre! gázt adunk!
Túrkeve 1. nap
Csörgött minden! Bár, ha jobban meggondolom, feleslegesen dolgozott a szerkezet, már ébren voltam, szemem elmerült a mennyezeten valaha kacskaringózó korongecset virgonc kanyarulatain, tompa fény szűrődött be a mintás sötétítőfüggöny mellett, valószínű, a gondnok néni egyszer elmérhette a szükséges textíliát, mert a függöny kifeszítve éppen takarta az ablakszárnyat, redő nem volt benne. Nesztelenül hallgattam a szombat reggel hangjait, madarak traccsolva tárgyalták meg egymás között a tegnapi eseményeket, ki mennyi gilisztát, magvat talált a környező földeken, lármás csapat volt, nem bántam… éppen ráértem, kihallgattam őket.
Ki az ágyból! Gyors öltözködés, irány a koordinátákért, reggeli vásárlás a közeli ABC-ben, vásároltunk reggelit is és egy rakat tartós élelmiszert, na, nem azért, mert nincs otthon, hanem azért, mert az adminisztratív gépátvétel alkalmával húztunk egy koordinátát, amely koordináta egy család lakhelyét mutatta meg nekünk ahol bizony nagy szüksége volt a mi rakatunkra. Vissza a kecóba, laptopok elő, már készítettük is az útvonalterveket. Addig-addig tervezgettünk, hogy az eligazításra háát, hogy is mondjam… tempósan érkeztünk, ahol gyorsan felragasztottuk a rajtszámunkat (003), kitöltöttük a papirkáinkat és szinte észre sem vettük, hogy már el is indult velünk az UNIQA KALANDRALLY BAJNOKSÁG.
Az első off-road feladatunk egy dagonyához vezetett, ahol egy Land Rover volt éppen tengelyig merülve, hátsó vonóhorgára egy kötél volt akasztva és onnan öt ember próbálta kiráncigálni nem túl sok sikerrel. Az úttörő, ahol tud, segít, egyébként sem fértünk el tőlük, nem volt mit tenni, előkaptuk a rántókötelünket, odakötöttük ahhoz a kötélhez, ami már fel volt aggatva a Land Roverre. Laca hátramenetet kapcsolt, megrántotta a beragadt járművet, nagy csattanás, elszakadt a kötél. Az, hogy elszakadt, az nem olyan nagy baj, csak hát az egyik kötélen röppályára állt egy sekli (fém összekötő elem) és a rántás irányába nagy erővel Bordóka első szélvédőjén landolt, ami háát, nyomot hagyott rajta, konkrétan átlyukasztotta. Tipikus terepjárós baleset, csak itt szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ütés erejét felfogta Bordóka „A” oszlopa, így az elszabadult sekli minden igyekezetével sem tudta fejbe vágni Lacát. No, hát a megmentettjeinktől leszúrást kaptunk, hogy miért szakítottuk el a kötelüket… hááát, gondoltuk legközelebb jobban megvizsgáljuk, hogy kinek a ruhaszárítójára akasztjuk a rántókötelünket…
Mi következtünk… mi is beragadtunk a dágonyába, még a rutinon csiszolnunk kell, de a lelkesedésünk ellensúlyozza a tudatlanságunkat, a Hun vagyok csapatából Csabi jött a segítségünkre és egy csodagéppel már ki is rántott minket a slamasztikából. A csodagép pedig nem volt más, mint Benedek Laci almazöld Land Cruisere, ami nemrégiben motorplasztikán esett át, pár köbcentivel megnövekedett a hengerűrtartalma, így az erejében teljes paripának nem voltunk nehéz falat. Nincs vész, robogás tovább, Power tape ragasztóval rögzítettük a potyogó üvegeket, aztán ami a csövön kifért. Bordóka jól muzsikál, meg se kottyan neki a feszített gyeplő, csak úgy szökdécsel a kátyúk között, jót tett neki az old man emu futómű szett.
A következő off-road pontnál ismét beleütköztünk a Land Roveres lányokba, akik most egy árok mélyén várták valakitől a segítő kötelet… Laca ismét a jobbját nyújtotta, eléjük állt és a csörlőkötél segítségével kiemelte őket szorult helyzetükből, így lehetőséget teremtve magunknak, hogy neki szaladhassunk a feladatnak. Árokba le, kicsit tolatgatva elhelyezni Bordókát az árok fenekén, vagy 20 métert előre az árokban a 30 cm dagonyába, majd a sárral teli kerekekkel oldalazva, nagy lendülettel kirepülni az árokból. Kicsi sár, kicsi erőlködés, kicsi oszlop kidöntés, de már kinn is voltunk. Futi tovább.
Egy team spirit feladatnál tizenegyest kellett rúgni, a másiknál egy csodaszép traktorral és böhöm pótkocsijával kellett betolatni bóják közé… lótottunk-futottunk, végül szintidőn belül, az utolsó percben célba értünk.
Jól elfáradtunk, benéztünk éppen 40. születésnapját ünneplő Sipiékhez, akik Béci Pajero-jával vágtak neki a hétvégének. Kicsit söröztünk, majd átlátogattunk a versenyiroda melletti vacsorázóba, ki- ki elfogyasztotta a marha-, vagy birkapörköltjét, na, még egy sör és irány aludni, mert holnap csörögni fog minden.
Ki az ágyból! Gyors öltözködés, irány a koordinátákért, reggeli vásárlás a közeli ABC-ben, vásároltunk reggelit is és egy rakat tartós élelmiszert, na, nem azért, mert nincs otthon, hanem azért, mert az adminisztratív gépátvétel alkalmával húztunk egy koordinátát, amely koordináta egy család lakhelyét mutatta meg nekünk ahol bizony nagy szüksége volt a mi rakatunkra. Vissza a kecóba, laptopok elő, már készítettük is az útvonalterveket. Addig-addig tervezgettünk, hogy az eligazításra háát, hogy is mondjam… tempósan érkeztünk, ahol gyorsan felragasztottuk a rajtszámunkat (003), kitöltöttük a papirkáinkat és szinte észre sem vettük, hogy már el is indult velünk az UNIQA KALANDRALLY BAJNOKSÁG.
Az első off-road feladatunk egy dagonyához vezetett, ahol egy Land Rover volt éppen tengelyig merülve, hátsó vonóhorgára egy kötél volt akasztva és onnan öt ember próbálta kiráncigálni nem túl sok sikerrel. Az úttörő, ahol tud, segít, egyébként sem fértünk el tőlük, nem volt mit tenni, előkaptuk a rántókötelünket, odakötöttük ahhoz a kötélhez, ami már fel volt aggatva a Land Roverre. Laca hátramenetet kapcsolt, megrántotta a beragadt járművet, nagy csattanás, elszakadt a kötél. Az, hogy elszakadt, az nem olyan nagy baj, csak hát az egyik kötélen röppályára állt egy sekli (fém összekötő elem) és a rántás irányába nagy erővel Bordóka első szélvédőjén landolt, ami háát, nyomot hagyott rajta, konkrétan átlyukasztotta. Tipikus terepjárós baleset, csak itt szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ütés erejét felfogta Bordóka „A” oszlopa, így az elszabadult sekli minden igyekezetével sem tudta fejbe vágni Lacát. No, hát a megmentettjeinktől leszúrást kaptunk, hogy miért szakítottuk el a kötelüket… hááát, gondoltuk legközelebb jobban megvizsgáljuk, hogy kinek a ruhaszárítójára akasztjuk a rántókötelünket…
Mi következtünk… mi is beragadtunk a dágonyába, még a rutinon csiszolnunk kell, de a lelkesedésünk ellensúlyozza a tudatlanságunkat, a Hun vagyok csapatából Csabi jött a segítségünkre és egy csodagéppel már ki is rántott minket a slamasztikából. A csodagép pedig nem volt más, mint Benedek Laci almazöld Land Cruisere, ami nemrégiben motorplasztikán esett át, pár köbcentivel megnövekedett a hengerűrtartalma, így az erejében teljes paripának nem voltunk nehéz falat. Nincs vész, robogás tovább, Power tape ragasztóval rögzítettük a potyogó üvegeket, aztán ami a csövön kifért. Bordóka jól muzsikál, meg se kottyan neki a feszített gyeplő, csak úgy szökdécsel a kátyúk között, jót tett neki az old man emu futómű szett.
A következő off-road pontnál ismét beleütköztünk a Land Roveres lányokba, akik most egy árok mélyén várták valakitől a segítő kötelet… Laca ismét a jobbját nyújtotta, eléjük állt és a csörlőkötél segítségével kiemelte őket szorult helyzetükből, így lehetőséget teremtve magunknak, hogy neki szaladhassunk a feladatnak. Árokba le, kicsit tolatgatva elhelyezni Bordókát az árok fenekén, vagy 20 métert előre az árokban a 30 cm dagonyába, majd a sárral teli kerekekkel oldalazva, nagy lendülettel kirepülni az árokból. Kicsi sár, kicsi erőlködés, kicsi oszlop kidöntés, de már kinn is voltunk. Futi tovább.
Egy team spirit feladatnál tizenegyest kellett rúgni, a másiknál egy csodaszép traktorral és böhöm pótkocsijával kellett betolatni bóják közé… lótottunk-futottunk, végül szintidőn belül, az utolsó percben célba értünk.
Jól elfáradtunk, benéztünk éppen 40. születésnapját ünneplő Sipiékhez, akik Béci Pajero-jával vágtak neki a hétvégének. Kicsit söröztünk, majd átlátogattunk a versenyiroda melletti vacsorázóba, ki- ki elfogyasztotta a marha-, vagy birkapörköltjét, na, még egy sör és irány aludni, mert holnap csörögni fog minden.
