Csörög minden! Nem esett nehezünkre az ébredés, nagyon meleg volt a szobában, alig vártuk, hogy induljon a nap. Gyors összepakolás, irány a polgármesteri hivatal, reggeli vár ránk, majd Dóriba a hidegindítót (kávét), indulhat a nap. Koordináták feltöltve, vissza Margithoz, útvonaltervezés, megy minden, mint a karikacsapás. Éljen a technika!

Útvonal kész, rajtoltatás a szokásos percenkénti indítással. Valami gond lehet Margittal, mert induláskor vészjósló füstöt enged Magából… keresnem kell valami Toyota szakembert… Még egy kis adalék Margitunk állapotához, a jobb hátsó felfüggesztésnél szintén valami gond lehet, mert lejjebb van úgy 3-4 centivel… nem túl szerencsés kezdet… A reggelinél ígértem Margitnak, hogy ma nem hajtom, nem úgy, mint Tatán. Gyűlnek a megoldások, szaporodnak a pontok, megy minden, mint a karikacsapás! Persze a reggelinél tett ígéret már a feledés homályába veszett, csak úgy kavartuk a port magunk után. A száraz földutak mintha azt duruzsolták volna, hogy nyomjad még a pedált, van még ott lóerő és nyomaték… Én pedig jó nevelést kaptam, így hát nyomtam neki. Bár szerintem a lóerőt, a nyomatékot és a veseköveinket valahol elhagyhattuk útközben…

Érdekesek voltak a feladatok, számoltunk vaddisznókat, szalmabálát rakodtunk ismét Manitou-val, egy építőanyag telepen valamiféle követ pakoltunk egy markolóval, egymás nyakában ülve (vagyis Dóri az enyémben) plüss kakast csapkodtunk a fáról bekötött szemmel, bukósisakban a másik szóbeli irányítására hagyatkozva szlalomoztunk, karikát dobáltunk… őőő… annyi minden volt még… összességében jöttünk mentünk összevissza.

Nagyon figyeltünk, hogy ne essünk a Tatán elkövetett hibánkba, a nap vége felé nem vállaltunk felesleges kockázatot, közelítettünk a cél felé és most végre időben beérve, teljes értékű feladatlapot sikerült leadnunk, aminek meg is lett az eredménye, a light kategória győzteseként vehettük át az első helyért járó oklevelet és a részvételért járó emléklapot. Kicsit zavarban voltunk, de nagyon örültünk neki, jól megdolgoztunk érte. Fotó, fotó, fotó, interjú a Túrkeve TV-vel, köszönések, indulás haza. Beindítottam Margitot, a hordozórakétát, aztán siklás hazáig, hiszen VB döntő van és a söröm biztosan jól lehűlt már a hűtőben…

Megérkeztünk, átpakoltunk a civil autóba, Margitot álomba ringatjuk, a következő futam szeptemberben lesz, addig úgy érzem, lesz dolgunk az asszonyság rendbetételével… Hazaértünk. Itthon volt időnk jobban megnézni az oklevelet… hmm… jó… megköszöntük egymásnak a hétvégi mutatványt.

…és nem utolsó sorban köszönjük Túrkeve, köszönjük Sandlander, köszönjük Margit…