a sümegi kalandrally futam 2. napja...

Ígértem a tegnap estét… Tehát begurultunk a célba, leparkoltuk Margit asszonyságot és beköltöztünk a nagyon ügyesen előre lefoglalt szobánkba. A szoba berendezése erősen egyszerű, de jobbnak gondoltuk, ha nem a faházak közül választunk egyet… egyébként nem sok különbség volt… Estére vendéglátóink a mezőny részére egy jó kis gulyáslevessel kedveskedtek, amit jóízűen el is fogyasztottunk, aztán jöhetett a jól megérdemelt sör is. Kicsit szédelegtünk még a táborban, aztán béka zenekar kuruttyolása kíséretében álomra hajtottuk fejünket… nem kellett ringatni egyikünket sem… 

6.00
Reggel… csörög minden… ki az ágyból! Reggeli torna! J Finom reggeli az étteremben, közben beszereztem az itinert és elindultam valami fejfájás csillapítóért, mivel Dórinak kicsit belesajdult… (akkor még nem tudta, hogy később fizikailag is lesz rá oka)… Reggeli közben pötyögjük a koordinátákat, első oldal kész! Hoppá… ez nem a mi itinerünk… óóó, egy óra múlva rajt, a navigáció meg még teljesen üres… indulás előtt fél órával eligazítás, itiner még sehol… rajt előtt 20 perc, lett itinerünk. Villám gyorsan diktálás, pötyögés… van vagy 6 oldalnyi adat… anélkül nem tudunk elindulni, hiszen nem tudjuk merre és hova kell menni… Folyamatosan, percenként rajtolnak az autók… lassan mi jövünk… Dórinak füstöl az ujja… diktálom az utolsó koordinátát... ENTER! Intenek, hogy induljunk! Kiccssiiittt pontos??? J 

Pörögnek a feladatok, a koordinátapontok mellett különböző kérdések vannak, melyekre a válasz csak az adott ponton található meg. A kocsmába beszaladva megtudtuk, mennyibe került a szomszéd közértben egy kifli, a sümegi polgármestertől, hogy miként hívnak egy kutat, a nyírádi halőröktől, hogy milyen ragadozó halak vannak a horgásztavukban. Megszámoltuk, hány szem szőlő van egy totemoszlopon… egy patakra fektetett pallón átbicikliztem, a semmi közepén nyilaztunk egy fadobozra, kerestük a terület őrzőjének nevét (kutyus neve), számoltuk a villanypóznákat, egy buszmegállóban elolvastuk, hogy mikor indul a busz Ajkára… ne kérjék tőlem, hogy mindet felsoroljam… talán nyolcvan feladat volt a mai napra…  A mai nap az ígéretekhez híven egy kicsit vizesebbre, sarasabbra sikerült. Már loholunk egy jó ideje… keressük az utat… át kell kelnünk egy patakon… meg is van a híd… buckára fel, Margit ormánya kitakar mindent, nagy puffanással a bal eleje lebillen, Dóri beüti a fejét az oszlopba… ez mi volt?... szépen lassan előre, Margit ormánya szintén kitakar… bummm, a bal hátulja eltűnik… hát ez jó nagy árok lehetett… kormány rendben, Margit nem kóvályog, irány tovább… később megszemléltük azt a gödröt… nem gödör volt az, hanem egy rozoga fahíd, ami be volt szakadva… szegény Margitot oda vezettem bele… hogy mászott ki onnan?? Kétszer is??? Jó tanulság: ilyen szituációban valakinek ki kell szállni és megnézni, mi van előttünk… megtanultuk… Tovább, tovább… sárba be, pocsolyából ki, domboldalon fel, erdőn át, voltunk mi mindenhol…  13.30-ig kellett teljesíteni a távot, 13.27-kor átvették a papírunkat… hát hiába, indulni, érkezni tudni kell! 

Beparkoltunk a többiek mellé a tegnapi rajt előtti helyünkre. A mezőny egyben volt, de minden autó oly mocskos, hogy ember és gőzborotva legyen a talpán, mely elővarázsolja majd a gépsárkányok eredeti színét… Kisebb ceremónia, díjak, oklevelek, elismerések… két rétes még, Dóri meggyes én almás, lassan elhagyjuk Sümeget, a hétvégi játszóteret és Budapest felé vesszük az irányt. Az autópályán szépen haladunk... Megcsináltuk…

Végig gondoltuk, hogy Margitunk kicsit kilógott a mezőnyből a kis krómozott gallytörőjével, csili-vili tükrével, a komoly, megemelt, csörlővel ellátott, tekintélyt parancsoló erőgépek közül… de a maga módján igen szépen helyt állt, sokat tanult és tanított minket a kialakításából adódó fizikai korlátairól. Számolgattam, hogy a bamako-i futamon átlagosan 10-11 liter üzemanyagot fogyasztott 100 kilométeren, míg most hétvégén 22-23 liter gázolajat tudott befalni… hát, kellett a kalória, az biztos… na, nem baj, jövő héttől diéta! 

Hazaértünk, kipakoltunk, leparkoltunk… a csutakolás még várat magára… jó gazda módjára hagytuk, hogy úgy, ahogy volt, szutykos piszkosan álomra hajtsa fejét… elfáradt, nehéz napok voltak mögötte… Jó éjt, Margit!