márc. 26. élménybeszámoló és egy fontos hír!
Ebattáknál voltunk, a kalandnak nincs vége...
„ Lassan kiürül az adrenalin a szervezetből”… dolgos hétköznapok… az utakon közlekedve kicsit gyorsabban ver a szív, mikor egy átalakított terepjáró tekintélyt parancsoló robosztusával elhalad mellettünk… bevillannak képek a tizenhét erőt próbáló, de mégis csodálatos nap egyes pillanataiból. Ilyenkor egy pár percre megáll az idő és az emlékképek kavargása közepette mosoly görbül az arcunkra… majd egy dudaszó zökkent vissza a jelenbe. Ja, zöld?!! Jó, jó, már indulok is…
Ebattáknál voltunk pár napja Százhalombattán. Peti és Sipi a futam alatt készített fényképeiket vetítette le szponzoroknak, barátoknak, ismerősöknek, csapattársaknak, nekünk. A helyszín az Ebatta Étterem volt. Ezúton is gratulálok nekik a hangulatért, a fantasztikus ételekért… bárki Százhalombattán jár, mindenképpen látogasson el a városközpontban lévő étterembe, kulináris élvezetben lesz része… De tényleg!
Nem tehettük meg Margittal, hogy nem visszük magunkkal. Sipi azt mondta, Hápi is jelen lesz, így kötelességemnek éreztem, hogy Margit is ott legyen. Misi külön jön, mert egy előző napi bulit próbál kiheverni, szüksége van még egy kis időre. Előző este laptop elő, „P” rendszámra van szükségem, hiszen Margit az ország útjain nem közlekedhet csak úgy. Pár perc alatt sikerült is szerezni, szombat reggel mehettem is érte. Ez gyors volt. Felkaptam Dórit és már indultunk is Margithoz, akit egy szálloda parkolójába helyeztünk el, nagy biztonságban. Beparkoltam mellé, furcsa melegség öntött el… még a végén kiderül, hogy a szívemhez nőtt a bestia… A rendszámot bepattintottam a helyére, mehetünk! Betettem a kulcsot a gyújtáskapcsolóba és abban a pillanatban belém hasított egy érzés, hogy Margitot nem indítottuk be már jó pár hete… óóóó…. Indulj el légyszíves, Hápit megyünk meglátogatni… elfordítottam a kulcsot, csodák csodájára tekintélyt parancsolóan dolgozott a 3000 cm3 dízel motor… mintha csak tegnap állítottuk volna le. Nagyon boldog voltam, Margit teljes vitalitással állt készen a kalandra.
Kifordultunk a parkolóból, irány Százhalombatta! Suhant Margit, repültek a kilométerek (mérföldek), pár perc és már a cél közelébe érkeztünk, amikor a Hölgy irányítását Dóri kezébe adtam. Nagy meglepetésemre kezes bárányként viselkedett, Dóri szépen tartotta az úton, forgolódott vele, néha át-át lépte a felezővonalat, de nem többször, mint mi tettük a kezdetek kezdetén. Fel alá járkáltunk Százhalombatta körül, nem akartunk megérkezni, jó volt úton lenni…
Nem volt nagy feladat megtalálni az Ebattát, a város közepén van, a Training Hotel mellett. Megérkeztünk, a parkolóban megpillantottuk Hápit, ott szomorkodott magányosan, tennünk kellett valamit… mellé parkoltunk. Kiszálltunk, köszöntöttük, aztán magukra hagytuk Őket, had beszélgessenek… elfoglaltuk szállásunkat, wellness-kedtünk egy picit, aztán átmentünk az Ebattába, csatlakoztunk a már összegyűlt vendégekhez.
Pörögtek az események, az Ebattás fiúk színvonalas estét rittyentettek össze, jó hangulat volt. Másnap… az a cudar másnap… felkeltünk, kijelentkeztünk a szállodából és irány haza.
A városból kiérve átadtam a volánt Dórinak, hátha csak szerencséje volt a tegnapi vezetés alkalmávalJ Nem, még mindig ment Neki… Sajnos nagyon hamar visszaérkeztünk a városba, vissza kellett vinnem a „P” rendszámot, lejárt Margit kimenője…L
Beparkoltam vele jól megszokott helyére, körbejártam, az ajtónyílásokban nyomokban még felleltem egy kis sivatagi homokot… elmosolyodtam… villantak a képek… vajon utunk melyik állomásán kerülhetett oda… pár percig újra éltem néhány pillanatot abból a fantasztikus marokkói kalandból.
Furcsa dolog ez a Bamako. Bár ugyan nekünk idén nem sikerült végigmennünk, de úgy gondolom, hogy az életérzés, ami ezt a rendezvényt lengi körül, felemelő, erőt adó, szabad… tehát jó! Sokan sokféleképpen élték meg a megpróbáltatásokat… Vannak, akik soha nem lépnek a fekete kontinensre és vannak akik megfertőződötten visszavágynak és csak a pillanatot lesik a lehetőségre.
Pár nap elteltével megleltük a lehetőséget. Érkezett egy e-mail a 2011-es futam nevezéséről… ÓÓÓÓÓÓÓ!!!
A cél Mali, Bamako, Marokkón, Nyugat-Szaharán, Mauritánián, Szenegálon keresztül… olvastam az e-mailt… nem telhetett el sok idő, mert azt hiszem ez idő alatt nem vettem levegőt… Alul a rubrika, „Kattintson a nevezésre”! A kolibri szárnya lassabb, mint a mutatóujjam, mely az egér bal gombjával már kattintott is. Kitölt, kinyomtat, Dóri elolvas, aláír, mondja, gondoljuk át… én mondom nem, nem, nem írd már alá!
Aláírta! Elküldte! Befizettük!
Kedves Olvasó! Ezúton jelentem be, hogy a 3 Runners egy picit megváltozott legénységgel (leánysággal) újra nekivág a nemes kalandnak. Bízom benne, hogy mint eddig, figyelemmel kísérik felkészülésünket és a majdani futam történéseit.
Már csak kb. 300-at kell aludni!!!!
Ebattáknál voltunk pár napja Százhalombattán. Peti és Sipi a futam alatt készített fényképeiket vetítette le szponzoroknak, barátoknak, ismerősöknek, csapattársaknak, nekünk. A helyszín az Ebatta Étterem volt. Ezúton is gratulálok nekik a hangulatért, a fantasztikus ételekért… bárki Százhalombattán jár, mindenképpen látogasson el a városközpontban lévő étterembe, kulináris élvezetben lesz része… De tényleg!
Nem tehettük meg Margittal, hogy nem visszük magunkkal. Sipi azt mondta, Hápi is jelen lesz, így kötelességemnek éreztem, hogy Margit is ott legyen. Misi külön jön, mert egy előző napi bulit próbál kiheverni, szüksége van még egy kis időre. Előző este laptop elő, „P” rendszámra van szükségem, hiszen Margit az ország útjain nem közlekedhet csak úgy. Pár perc alatt sikerült is szerezni, szombat reggel mehettem is érte. Ez gyors volt. Felkaptam Dórit és már indultunk is Margithoz, akit egy szálloda parkolójába helyeztünk el, nagy biztonságban. Beparkoltam mellé, furcsa melegség öntött el… még a végén kiderül, hogy a szívemhez nőtt a bestia… A rendszámot bepattintottam a helyére, mehetünk! Betettem a kulcsot a gyújtáskapcsolóba és abban a pillanatban belém hasított egy érzés, hogy Margitot nem indítottuk be már jó pár hete… óóóó…. Indulj el légyszíves, Hápit megyünk meglátogatni… elfordítottam a kulcsot, csodák csodájára tekintélyt parancsolóan dolgozott a 3000 cm3 dízel motor… mintha csak tegnap állítottuk volna le. Nagyon boldog voltam, Margit teljes vitalitással állt készen a kalandra.
Kifordultunk a parkolóból, irány Százhalombatta! Suhant Margit, repültek a kilométerek (mérföldek), pár perc és már a cél közelébe érkeztünk, amikor a Hölgy irányítását Dóri kezébe adtam. Nagy meglepetésemre kezes bárányként viselkedett, Dóri szépen tartotta az úton, forgolódott vele, néha át-át lépte a felezővonalat, de nem többször, mint mi tettük a kezdetek kezdetén. Fel alá járkáltunk Százhalombatta körül, nem akartunk megérkezni, jó volt úton lenni…
Nem volt nagy feladat megtalálni az Ebattát, a város közepén van, a Training Hotel mellett. Megérkeztünk, a parkolóban megpillantottuk Hápit, ott szomorkodott magányosan, tennünk kellett valamit… mellé parkoltunk. Kiszálltunk, köszöntöttük, aztán magukra hagytuk Őket, had beszélgessenek… elfoglaltuk szállásunkat, wellness-kedtünk egy picit, aztán átmentünk az Ebattába, csatlakoztunk a már összegyűlt vendégekhez.
Pörögtek az események, az Ebattás fiúk színvonalas estét rittyentettek össze, jó hangulat volt. Másnap… az a cudar másnap… felkeltünk, kijelentkeztünk a szállodából és irány haza.
A városból kiérve átadtam a volánt Dórinak, hátha csak szerencséje volt a tegnapi vezetés alkalmávalJ Nem, még mindig ment Neki… Sajnos nagyon hamar visszaérkeztünk a városba, vissza kellett vinnem a „P” rendszámot, lejárt Margit kimenője…L
Beparkoltam vele jól megszokott helyére, körbejártam, az ajtónyílásokban nyomokban még felleltem egy kis sivatagi homokot… elmosolyodtam… villantak a képek… vajon utunk melyik állomásán kerülhetett oda… pár percig újra éltem néhány pillanatot abból a fantasztikus marokkói kalandból.
Furcsa dolog ez a Bamako. Bár ugyan nekünk idén nem sikerült végigmennünk, de úgy gondolom, hogy az életérzés, ami ezt a rendezvényt lengi körül, felemelő, erőt adó, szabad… tehát jó! Sokan sokféleképpen élték meg a megpróbáltatásokat… Vannak, akik soha nem lépnek a fekete kontinensre és vannak akik megfertőződötten visszavágynak és csak a pillanatot lesik a lehetőségre.
Pár nap elteltével megleltük a lehetőséget. Érkezett egy e-mail a 2011-es futam nevezéséről… ÓÓÓÓÓÓÓ!!!
A cél Mali, Bamako, Marokkón, Nyugat-Szaharán, Mauritánián, Szenegálon keresztül… olvastam az e-mailt… nem telhetett el sok idő, mert azt hiszem ez idő alatt nem vettem levegőt… Alul a rubrika, „Kattintson a nevezésre”! A kolibri szárnya lassabb, mint a mutatóujjam, mely az egér bal gombjával már kattintott is. Kitölt, kinyomtat, Dóri elolvas, aláír, mondja, gondoljuk át… én mondom nem, nem, nem írd már alá!
Aláírta! Elküldte! Befizettük!
Kedves Olvasó! Ezúton jelentem be, hogy a 3 Runners egy picit megváltozott legénységgel (leánysággal) újra nekivág a nemes kalandnak. Bízom benne, hogy mint eddig, figyelemmel kísérik felkészülésünket és a majdani futam történéseit.
Már csak kb. 300-at kell aludni!!!!
